Gal 1,11-19

Testvéreim! Emlékeztetlek benneteket, hogy az evangélium, amit én hirdettem, nem emberi mérték szerint való, ugyanis én nem embertől kaptam – nem is tanítottak rá –, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által. Hiszen hallottatok arról, milyen volt egykori magatartásom a zsidó vallásban: hogy féktelenül üldöztem Isten egyházát, és a pusztulására törtem, és a vallási buzgóság tekintetében sok kortársamat fölülmúltam népem körében, s elfogult rajongója voltam atyáim hagyományainak. De amikor annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, úgy tetszett, hogy kinyilatkoztassa Fiát bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, akkor ahelyett, hogy emberektől kértem volna tanácsot, vagy felmentem volna Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, azonnal Arábiába mentem, aztán ismét visszatértem Damaszkuszba. Majd három évvel később felmentem Jeruzsálembe, hogy találkozzam Kéfással, és nála maradtam tizenöt napig. De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét.

Kol 4,10-18

Testvéreim! Köszönt titeket fogolytársam, Arisztarkhosz, és Márk, Barnabás unokaöccse – akiről utasításokat kaptatok, és ha megérkezik hozzátok, fogadjátok be –, és a Justusnak is nevezett Jézus. A zsidók közül csupán ők dolgoznak velem együtt Isten országáért. Vigasztalást jelentenek számomra. Köszönt titeket a közületek való Epafrász, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesek legyetek és teljes bizonyossággal kitartsatok mindabban, ami Isten akarata. Tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek és azokért, akik Laodikeiában és Hierapoliszban vannak. Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos, és Démász. Köszöntsétek a laodikeiai testvéreket meg Nimfát és a házánál levő gyülekezetet! Amikor pedig felolvasták nálatok ezt a levelet, gondoskodjatok arról, hogy a laodikeiai gyülekezetben is felolvassák, és arról is, hogy a Laodikeiából érkezett levelet ti is fölolvassátok! Mondjátok meg Arkhipposznak: legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet az Úrban kaptál! A köszöntést én, Pál írom a saját kezemmel. Ne feledkezzetek meg bilincseimről! Kegyelem veletek! Amen.

Mt 13,54-58

Abban az időben Jézus hazájába ment, és az ottaniakat tanította zsinagógájukban. Azok csodálkozva kérdezgették: „Honnan van ennek ez a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ácsnak a fia? Vajon nem Máriának hívják az anyját, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei? És nővérei nem mind itt élnek-e közöttünk? Honnét vette hát mindezeket?” És megbotránkoztak rajta. Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában.” Nem is művelt ott sok csodát a hitetlenségük miatt.

Lk 10,1-15

Abban az időben az Úr kiválasztott más hetven tanítványt is, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Íme, én úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit ne köszöntsetek! Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: »Békesség e háznak!« Ha békesség fia van ott, rászáll békességetek, ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok abban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére! Ne járjatok házról házra! Ha valamelyik városba betértek, és befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek! Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: »Elközelgett hozzátok az Isten országa!« De ha betértek valamelyik városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: »Még a port is lerázzuk, ami városotokban ránk tapadt, de azért tudjátok meg: elközelgett hozzátok az Isten országa.« Mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak. Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna a bennetek végbement csodák, már régóta zsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot. De Tírusznak és Szidónnak tűrhetőbb lesz a sorsa az ítéletkor, mint nektek. És te, Kafarnaum! Vajon az égig fogsz emelkedni? A pokolig fogsz levettetni!”

Szent Jakab fölszentelt apostol és vértanú

A Szentírás szerint Kleofás és Mária fia. Egyike volt a Jézus által kiválasztott 70 apostolnak. Egy Keleten keletkezett hagyomány szerint Szent József első házasságából származott. Más vélekedés szerint Szent József testvérének volt az unokája, anyja pedig Szent Anna második Mária nevű leánya, Eszerint az Úr unokatestvére volt, csak a keleties szóhasználat nevezi az Úr testvérének. Jézus mennybemenetele után Jeruzsálemben maradt, és 33-ban ő lett a szent város első püspöke. A Jeruzsálembe összeült apostoli zsinaton vezető szerepet töltött be, igazságszeretete miatt az „igaz” jelzővel illették. A zsidó főpap felbujtására a templom ormáról a mélységbe taszították; mivel még akkor is ellenségeiért imádkozott, egy közülük szétzúzta fejét. Így lett vértanú 62-ben. Nevéhez fűződik a legrégebbi liturgiák egyike, az ún. „Jakab liturgia”, mely nagyon ősi imádságokat is tartalmaz.