Gal 6,11-18

Testvéreim! Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel! Akik pusztán emberi mérték szerint akarnak tetszést aratni, azok kényszerítenek titeket arra, hogy körülmetélkedjetek; csak azért, hogy Krisztus keresztjéért ne üldözzék őket. Mert akik körülmetélkednek, maguk sem tartják meg a Törvényt, hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti testetekkel dicsekedhessenek. Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjével, aki által számomra a világ keresztre van feszítve, és én is a világ számára. Hiszen nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény. Békesség és irgalom mindazoknak, akik e szabály szerint élnek, és Isten Izraelének! Ezentúl senki se zaklasson engem, mert én mint Jézus rabszolgája az ő bélyegeit hordozom a testemen! Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Amen.

Lk 16,19-31

Így szólt az Úr: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt tele fekéllyel. Szeretett volna jóllakni abból a morzsából, ami a gazdag asztaláról lehullott. De csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amikor a pokolban a kínok közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a kebelén Lázárt. Ekkor ő felkiáltott: »Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert gyötrődöm ebben a tűzlángban!« Ábrahám ekkor ezt mondta: »Fiam, emlékezzél csak vissza, hogy életed során dúskáltál a jóban, Lázárnak pedig kijutott a rosszból! Most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne jöhessen át hozzánk senki.« Erre az így szólt: »Akkor arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házába, mert van még öt testvérem. Tegyen előttük tanúságot, nehogy ők is ide jussanak, a gyötrelmek helyére.« Ábrahám ezt mondta: »Van Mózesük és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!« Ő azonban ezt mondta: »Nem úgy, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak.« Erre ő azt mondta: »Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni.«”

Szent Markiánosz és Mártíriosz vértanúk és jegyzők

Amikor Árius tévtanítása egyre jobban terjedt, nagy szakadást idézett elő az Egyházban. Az igazhitűek ellen üldözést kezdtek az ariánusok. Támadásaik attól az időtől erősödtek meg, amikor Nagy Konstantin fia: Konstancius is ebbe a tévtanításba esett. Elüldözték Hitvalló Szent Pál pátriárkát, és örmény földre száműzték. Vele együtt szenvedett másik két hitvalló: Markiánosz, aki felolvasó volt és Mártíriosz, aki alszerpap volt a pátriárka mellett. Ők írták le a pátriárka leveleit, amit a népnek küldött, hogy megerősítse őket az igaz tanításban. Közben maguk is buzgón tanították az embereket. Az ariánusok gazdagságot, főpapi állást és császári kegyet ajánlottak fel nekik, de egyikkel sem törődtek. Végül mindkettőjüket kardhalálra ítélték 358-ban.