1Tessz 2,1-8

Testvéreim! Ti magatok is tudjátok, hogy nem hiába jártunk nálatok. Ellenkezőleg, miután szenvedésben és megszégyenítésben volt részünk Filippiben – amint ezt tudjátok –, Istenünknek köszönhetően felbátorodtunk, hogy a heves ellenkezés dacára nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát. Igehirdetésünk ugyanis nem tévedésből, nem is tisztátalan szándékból és nem is álnokságból ered. Ellenkezőleg, Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot. Ezért hirdetjük úgy, mint akik nem embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek. Hiszen, mint tudjátok, sohasem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal. Isten a tanúnk! Nem is kívántunk emberektől – sem tőletek, sem másoktól – tiszteletet, bár mint Krisztus apostolai érvényesíthettük volna tekintélyünket, mégis oly gyengéden léptünk fel közöttetek, mint ahogy egy anya dajkálja gyermekeit. Annyira közel álltatok a szívünkhöz, hogy készek voltunk odaadni nektek nemcsak Isten evangéliumát, hanem a saját életünket is, mert annyira megszerettünk titeket.

Lk 11,9-13

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek! Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia kenyeret kér, talán követ ad-e neki? Vagy ha halat, akkor hal helyett talán kígyót ad-e neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad-e neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”

Szent Terentiosz, Neonilla és gyermekeik

Szent Terentiosz és Neonilla istenfélő keresztény házaspár volt. Házasságukból hét gyermek született, akiket istenfélően neveltek. Keresztény hitük miatt mindnyájukat elfogták és az ítélőszék elé állították. Mivel bátran megvallották hitüket és Jézust, sokféle kínzást szenvedtek. A kínzások között egymást bátorították. Isten angyala meggyógyította őket sebeikből. Utána állatok elé vetették őket, majd forró olajba dobták, de mindkettőnél sértetlenek maradtak. Végül lefejezés által adták oda életüket Istennek. Decius császár alatt (249-51) szenvedtek.

Szavvaita István szentéletű atya

István atya Damaszkuszi Szent János unokatestvére volt. A VIII. században élt Palesztinában a Szent Száva kolostorban. Életét erényekkel ékesítette, harcolt szenvedélyei ellen. Buzgó volt az imádságban, virrasztásban és sok csodát tett. Istentiszteleteinket kánonok költésével gazdagította, és leírta a lavra 20 szerzetese vértanúságának történetét 797-ben.