1Tessz 2,9-14a

Testvéreim! Emlékeztek fáradozásunkra és vesződségünkre. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy közületek senkinek a terhére ne legyünk, és így hirdettük nektek Isten evangéliumát. Ti vagytok a tanúim és Isten, hogy milyen istenfélők, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. Azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként vigasztaltunk, bátorítottunk és kérleltünk, hogy éljetek méltóan Istenhez, aki országába és dicsőségébe hív titeket. Azért is szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor hallottátok Isten általunk hirdetett igéjét, nem úgy fogadtátok, mint emberi szót, hanem mint – ahogy valóban az – Isten szavát, amely hatékony bennetek, akik hisztek. Ugyanis ti, testvérek, hasonlóvá lettetek Isten Jézus Krisztusban hívő gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak.

Lk 11,14-23

Abban az időben Jézus kiűzött egy ördögöt, amely néma volt. Amikor az ördög kiment, a néma megszólalt, a tömeg pedig elcsodálkozott. De közülük néhányan így szóltak: „Beelzebul, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.” Mások pedig próbára akarván tenni égi jelet kértek tőle. Ő azonban ismerte gondolataikat, és ezt mondta nekik: „Minden önmagával meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha tehát a sátán meghasonlott volna önmagával, hogyan maradhatna fenn az országa? Azt mondjátok, hogy Beelzebul által űzöm ki az ördögöket. Ám, ha én Beelzebul által űzöm ki az ördögöket, vajon a ti fiaitok ki által űzik ki őket? Ezért ők lesznek a ti bíráitok. De ha én az Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős ember fegyveresen őrzi a házát, biztonságban van a vagyona. De ha egy nála erősebb megtámadja, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és a zsákmányt szétosztja. Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór.”

Szentéletű Római Anasztázia vértanúnő

Szentünk, aki különbözik a dec. 22-én ünnepelt Gyógyszerkészítő Anasztázia vértanúnőtől, Rómában született, kolostorban nevelkedett és erényes hajadonná serdült. 21 éves korában szüzességet fogadott. Szépsége miatt többen szerették volna feleségül venni. Anasztázia viszont megmaradt Krisztus iránti hűségében. Abban az időben Decius császár üldözte a keresztényeket, így Anasztáziát is elfogták és Probus hadvezér elé állították. Mivel nem akart hittagadó lenni, megkínozták, és karddal lefejezték. Holttestét a vadak és madarak eledeléül dobták, de a test sértetlen maradt. Angyali látomás után egykori kolostorának főnöknője éjjel megtalálta testét és tisztelettel eltemette. A vértanúnővel együtt fejeztek le egy Kirill nevű embert is, aki Anasztáziának a kínzások alatt vizet adott inni.

Szentéletű Ábrám atya

Szíriában volt remete a VI. század közepén. Ifjú korában erőszakkal akarták megházasítani, de a lakodalomból megszökött. Elfalazta magát egy kicsiny cellában, amin csak keskeny nyílást hagyott; ezen keresztül kapott ennivalót, s így tudta elmagyarázni szüleinek tette okát. A család beletörődött, a házasságot semmisnek nyilvánították, s Ábrám tíz évet töltött magányában. Ezután, bár ő maga nem akarta, Edessza püspöke pappá szentelte, s misszionáriusnak küldte egy Beth-Kiduna nevű faluba. Sok gyötrelmet viselt el, míg templomot építve, jó példájával megtérítette a falu lakóit. Imádkozott, hogy Isten küldjön oda nála jobb lelkipásztort, s visszatért cellájába, amit halálig csak egyszer hagyott el. Hírét vette, hogy unokahúga, a későbbi Edesszai Szt. Mária rendezetlen életet él. Katonai álruhát öltött, úgy látogatta meg, s meggyőzte az erényes élet és a megtérés értékéről, Mária pedig jóra változtatta életét.