1Kor 4,9-16a

Testvéreim! Úgy tűnik, hogy Isten minket, apostolokat, utolsóként léptet színre mint halálra szántakat: látványossággá lettünk a világ, az angyalok és az emberek szemében. Mi balgák vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban; mi erőtlenek, ti erősek; ti megbecsültek, mi megvetettek. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul élünk és tulajdon kezünkkel fáradunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk; amikor üldöznek, tűrünk; amikor rágalmaznak, szemtől szembe válaszolunk. Úgyszólván a világ szemetévé és mindenki söpredékévé lettünk mind ez ideig. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy intselek benneteket mint szeretett gyermekeimet. Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium hirdetése által én lettem atyátok. Kérlek tehát titeket, kövessétek példámat.

Fil 2,16b-23

Testvéreim! Nem hiába futottam, és nem fáradtam hiába. De még ha hitetek áldozati adományának és felajánlott áldozatának részévé kell is válnom, akkor is örülök, örülök mindnyájatokkal együtt. Ugyanígy örüljetek ti is, örüljetek velem együtt! Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjak, ha megtudom, mi van veletek. Mert nincs mellettem senki más, aki hozzám hasonlóan őszintén aggódik értetek, ugyanis mindenki a maga érdekét nézi, nem Krisztus Jézusét. De ti is tudjátok, hogy ő kipróbált ember. Mint apjával a gyermek, úgy szolgálta velem az evangélium ügyét. Remélem tehát, hogy őt küldhetem hozzátok, mihelyt tisztán látom, hogyan alakulnak a dolgaim.

Jn 20,19-31

Amikor a szombat utáni első napon este lett, még aznap megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus ekkor ismét ezt mondta nekik: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, azok bocsánatot nyernek, és akiknek megtartjátok, azoknak megmarad.” A tizenkettő közül az egyik, az Ikernek is nevezett Tamás, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” De ő azt mondta nekik: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és nem teszem a kezem az ő oldalába, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is ott volt velük. Eljött Jézus, bár az ajtók zárva voltak. Megállt középen, és ezt mondta nekik: „Békesség nektek!” Azután Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet, és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Mivel láttál engem, hittél; boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” Jézus még sok más csodajelet is tett tanítványai előtt, amelyek nincsenek följegyezve ebben a könyvben. Ezek azonban megírattak, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.

Lk 6,37-45

Így szólt az Úr: „Ne ítélkezzetek, és akkor nem ítéltettek el! Ne ítéljetek el senkit, és akkor titeket sem ítélnek el! Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni! Adjatok, és adatik nektek: jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel fognak majd adni az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd viszont nektek.” Hasonlatot is mondott nekik: „Vajon vak vezethet-e világtalant? Nem esnek-e mindketten gödörbe? Nem múlja felül a tanítvány mesterét: akkor felkészült minden ember, amikor olyan lesz, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Vagy hogyan mondhatod testvérednek: »Testvér, engedd, hogy kivegyem a szálkát a szemedből!« - holott a te szemedben nem látod a gerendát? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor tisztán fogsz látni, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből. Mert nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt terem. Hiszen minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Tövisbokorról nem szednek fügét, sem csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz pedig szívének rossz kincséből rosszat hoz elő; hisz a száj a szív bőségéből beszél.”

Szent Tamás apostol

Származására nézve galileai, tagja volt a Jézustól választott 12 apostolnak. Nevének fordítása: iker. A nagycsütörtök esti búcsúbeszéd alkalmával ő fogalmazza meg, hogy az apostolok nem tudják, hová megy Jézus (Jn 14,5). A feltámadásban először kételkedik, majd a személyes találkozásnál Urának, Istenének vallja a feltámadt Jézust. A Szentlélek leszállása után Palesztinában, Mezopotámiában, a pártus birodalomban és más helyeken hirdette az evangéliumot. Az indiai keresztények őt tekintik hithirdetőjüknek (Tamás-keresztények). Az indiai Melipur városában, azért, hogy a keresztény hitre térítette a király feleségét és fiát, lándzsaszúrásokkal oltották ki életét. Vértanúságának ideje ismeretlen. A hagyomány szerint az apostol ereklyéit Indiából átvitték Mezopotámiába, Edessza városába.