Fil 3,1-8

Testvéreim! Örüljetek az Úrban! Nem habozok, hogy magamat ismételjem, mert ez titeket megerősít. Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a „megmetéltektől”! Mi vagyunk ugyanis az igazán körülmetéltek, akik Isten Lelke által végezzük istentiszteletünket, büszkeségünk Krisztus Jézus, és Istenbe vetett bizalmunk alapja nem a testünk. Pedig én joggal bizakodhatnék a testben is. Ha valaki úgy gondolja, hogy bizakodhat a testben, mennyivel inkább tehetném én. A nyolcadik napon körülmetéltek, Izrael népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül. Ami a Törvényt illeti, farizeus; ami a vallásos buzgóságot, az Egyház üldözője, ami a Törvény szerinti igaz voltot, feddhetetlen. De arra jutottam, hogy ami számomra nyereség volt, azt Krisztus miatt veszteségnek tekintsem. Sőt mindent veszteségnek tartok Uram, Jézus Krisztus mindent felülmúló ismeretéhez képest. Miatta minden értékét veszítette a szememben, és mindent szemétnek tartok, csak hogy Krisztust elnyerjem.

Lk 7,17-30

Abban az időben Jézus híre elterjedt egész Júdeában és mindenütt a környéken. Hírül vitték ezt Jánosnak az ő tanítványai. János ekkor magához hívott kettőt a tanítványai közül, és elküldte őket Jézushoz, hogy kérdezzék meg: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Amikor a férfiak odaértek hozzá, ezt mondták: „Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy kérdezzük meg: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?«” Épp abban az órában sokakat gyógyított meg betegségeiktől, bajaiktól, és szabadított meg gonosz lelkektől, sok vaknak pedig visszaadta látását. Ezt válaszolta tehát nekik: „Menjetek, és vigyétek hírül Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek hirdettetik az evangélium. Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!” Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett Jánosról a népnek: „Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől lengetett nádat-e? Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhákba öltözött embert-e? Íme, akik drága ruhában járnak és kényelemben élnek, a királyi palotákban vannak. Vagy mit mentetek ki látni? Prófétát-e? Igen, mondom nektek, prófétánál is sokkal többet. Ő az, akiről írva van: »Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat.« Mert mondom nektek, az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, az is nagyobb nála.” Az egész nép, amely hallgatta, sőt még a vámosok is, igaznak vallották az Istent, és megkeresztelkedtek János keresztségével. A farizeusok és a törvénytudók ellenben elutasították az Isten szándékát, és nem keresztelkedtek meg nála.

Szentéletű Pelágia

Pelágia a nagy Antiochia városából származott. Színházi táncosnő volt és a parázna nők életét élte. Ritka szép arca és díszes ruházata miatt a városban Margeritának, drágakőnek nevezték. Egy alkalommal Szent Nonnusz edesszai püspök figyelmét is megzavarta a nő szépsége, amikor processzióban a szinódusra ment. Majd összeszedte magát, és azt mondta: „Ha egy nő ennyire kicsinosítja magát, hogy tetsszen a halandó embereknek, mennyire fel kell díszítenünk a lelkünket, mely az örök Istenhez tér!”. Az asszony alkalmanként meghallgatva a püspök tanítását, megragadta a kegyelem, bűnbánatot tartott eddigi bűnei miatt, aztán megkeresztelkedett. Vagyonát szétosztotta a város szegényei között. Drága öltözeteit vezeklő ruhára cserélte és Jeruzsálembe ment az Olajfák hegyére. Itt teljes elzártságban vezeklő életet kezdett élni férfi néven. Megtisztulva bűneitől 457 körül halt meg. Temetésére sokan jöttek össze, és öltöztetésénél derült ki, hogy egy nő volt a vezeklő. Jeruzsálemben temették el az Olajfák hegyén.