1Kor 4,9-16a

Testvéreim! Úgy tűnik, hogy Isten minket, apostolokat, utolsóként léptet színre mint halálra szántakat: látványossággá lettünk a világ, az angyalok és az emberek szemében. Mi balgák vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban; mi erőtlenek, ti erősek; ti megbecsültek, mi megvetettek. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul élünk és tulajdon kezünkkel fáradunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk; amikor üldöznek, tűrünk; amikor rágalmaznak, szemtől szembe válaszolunk. Úgyszólván a világ szemetévé és mindenki söpredékévé lettünk mind ez ideig. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy intselek benneteket mint szeretett gyermekeimet. Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium hirdetése által én lettem atyátok. Kérlek tehát titeket, kövessétek példámat.

Fil 3,8b-19

Testvéreim! Mindent veszteségnek tartok Uram, Jézus Krisztus mindent felülmúló ismeretéhez képest. Miatta minden értékét veszítette a szememben, és mindent szemétnek tartok, csak hogy Krisztust elnyerjem, hogy hozzá tartozzam, nem a Törvény általi igaz mivolt okán, hanem a Krisztusba vetett hit által, vagyis az Istentől való, a hit alapján álló igaz mivolt okán; hogy megismerjem őt – feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést – azáltal, hogy egyre inkább hozzá hasonlóvá alakít halála, hogy, ha lehetséges, eljussak a halálból való feltámadásra. Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már a célnál volnék, de igyekszem, hogy megragadjam, mert Krisztus Jézus is megragadott engem. Testvérek, én nem gondolom magamról, hogy már megragadtam, de egy biztos: felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van. Igyekszem a cél felé, hogy elnyerjem Isten mennyei hívásának jutalmát, melyet Krisztus Jézusban adott. Akik tehát érettek vagyunk, így gondolkodjunk! Ha pedig valamit másképpen gondoltok, Isten majd megvilágosít benneteket. Mindenesetre amit elértünk, abban tartsunk ki! Testvérek, egységet alkotva legyetek követőim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogy példánkon láttátok! Ugyanis sokan vannak – gyakran beszéltem róluk nektek, most pedig sírva mondom –, akik úgy viselkednek, mint Krisztus keresztjének ellenségei. A végük a kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami szégyellnivaló, és minden gondjuk a földi dolgokra irányul.

Mt 9,36-10,8

Abban az időben Jézus látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült. Akkor azt mondta tanítványainak: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat aratásához!” Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget. A tizenkét apostol neve a következő: az első Simon, más néven Péter, és testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Lebbeus, más néven Tádé, a kánai Simon és iskarióti Júdás, aki később árulója lett. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, megparancsolva nekik: „Pogányokhoz vivő útra ne térjetek, és szamaritánusok városába ne lépjetek be! Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek, és hirdessétek: »Közel van a mennyek országa!« Gyógyítsatok betegeket, tisztítsatok meg leprásokat, támasszatok fel halottakat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!”

Lk 7,31-35

Így szólt az Úr: „Kihez is hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez hasonlók? Hasonlók a piacon ülő gyerekekhez, akik egymásnak ezt kiabálják: »Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk nektek, de nem sírtatok.« Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik, és azt mondjátok: »Ördöge van.« Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondjátok: »Lám, a falánk és borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja.« A bölcsességet azonban minden gyermeke igazolja.”

Szent Jakab apostol

Jakab, Alfeus fia, egyes keleti egyházatyák, ciprusi Epifániosz és Nysszai Szt. Gergely tudomása szerint különbözik az „Úr testvérének” mondott másik Jakab apostoltól. A hagyomány szerint Szent Máténak volt a testvére, aki vámosból lett apostol. Jakabot Jézus hívta meg a 12 apostol közé.(Mt. 10,3.) A Szentlélek leszállása után az apostol egy kis időre Jeruzsálemben maradt, aztán az elsőnek meghívott Szent András apostol kísérő társa lett az Evangélium hirdetésében. Edesszában, Gázában, Eleuteropoliszban és a körülötte levő helységekben hirdette Jézus tanítását, aztán Egyiptomba ment. Itt, Osztracina városában vértanúhalállal fejezte be apostoli munkáját. Keresztre feszítették.

Szentéletű Andronikosz atyánk és felesége, Athanázia

Andronikosz, amennyire tudomásunk van róla, nagy Antióchióban származott. Teljes aszkézisban élt feleségével, Athanáziával, s Egyiptomban szép öregkort megélve tértek meg az Úrhoz 500. körül.