Ef 3,8-21

Testvéreim! Nekem, a szentek legkisebbikének adatott meg a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem Krisztus kifürkészhetetlen gazdagságát, hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának rendje, amely öröktől fogva rejtve volt Istenben, mindenek teremtőjében; és hogy most ismertté legyen az Egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt Isten sokszínű bölcsessége, összhangban azzal az örök tervvel, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban elhatározott. Benne van bátorságunk és szabad utunk, hogy hűsége révén bizalommal közeledjünk Istenhez. Kérlek tehát titeket, el ne csüggedjetek értetek viselt megpróbáltatásaim miatt, ugyanis dicsőségetekre szolgálnak. Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akitől nevét kapja minden nemzetség mennyben és földön, és kérem, hogy adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember; hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva meg tudjátok érteni minden szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység; és megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, és így mind jobban elteljetek Isten mindent átfogó teljességével. Annak pedig, aki a bennünk munkálkodó erő által mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, dicsőség az Egyházban és Krisztus Jézusban nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Amen.

Mk 11,22-26

Így szólt az Úr: „Higgyetek Istenben! Bizony, mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Emelkedjél fel, és vesd magad a tengerbe!«, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik; amit csak mond, az csakugyan meglesz neki. Ezért mondom nektek, mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy megkapjátok, és meglesz nektek. Amikor pedig felálltok imádkozni, bocsássatok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa vétkeiteket! De ha ti nem bocsátotok meg, akkor mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.”

Szent Eufémia nagyvértanúnő

Diocletianus császár idején Khalkédonban élt szüzességben. Egy pogány ünnepen a város keresztényei nem akartak áldozatot bemutatni, ezért elrejtőztek, de keresték és elfogták őket. Vállalta keresztény hitét, ezért először bebörtönözték, aztán megkínozták először késekkel, de Isten angyala megvédte őt, majd kemencébe vetették, de sértetlen maradt, végül az arénába vadállatok elé dobták, de azok nem bántották. Isten ezek után magához vette sokat szenvedett szolgálóját 304-ben. „Hírnevesnek” szokták nevezni, mert az ő sírjára épült templomban tartották a IV. Egyetemes Zsinatot, és a hagyomány szerint az ő holttestének a kezébe tették a két tant. Az istenítélet során a Krisztus két természetének egységét valló dogma bizonyult jónak.