2Kor 8,16-9,5

Testvéreim! Hála legyen Istennek, aki Titusz szívét ugyanezzel a buzgósággal töltötte el irántatok! Elfogadta felkérésünket is, de nagy buzgóságában önként ment el hozzátok. Elküldtük vele együtt azt a testvért is, akinek az evangélium hirdetésével szerzett jó híre bejárta valamennyi egyházat; sőt ezenkívül az egyházak útitársunkká is választották ebben az adománygyűjtésben, amelyben szolgálunk, magának az Úrnak a dicsőségére, és hogy nyilvánvaló legyen a mi jó szándékunk is. Óvakodni akarunk attól, hogy valaki megrágalmazzon minket az általunk végzett szolgálat bőséges eredményével kapcsolatban. Gondunk van ugyanis a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is. Elküldtük velük együtt azt a testvérünket, akinek a buzgóságát sokszor és sokféleképpen kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, mert nagyon bízik bennetek. Ami Tituszt illeti, nekem társam és közöttetek munkatársam; ami pedig a testvéreinket, ők az egyházak küldöttei, Krisztus dicsősége. Adjátok tehát bizonyítékát az egyházak előtt szereteteteknek, és mutassátok meg, hogy méltán dicsekedtünk veletek előttük. A szentek szolgálatáról fölösleges írnom nektek. Hiszen ismerem készségeteket, amelyért dicsekszem veletek a makedónoknak, hogy Akhája tavaly óta készen áll, és a ti buzgóságotok ösztönzőleg hatott legtöbbjükre. Mindazonáltal elküldtem a testvéreket, nehogy a veletek való dicsekvésünk ebben az ügyben hiábavaló legyen, és azért, hogy – amint mondtam – készen legyetek; és nehogy ha esetleg velem makedónok érkeznek, és felkészületlenül találnak titeket, valamiképpen szégyent valljunk mi – hogy ne mondjam: ti – ebben a vállalkozásban. Szükségesnek tartottam tehát, hogy megkérjem a testvéreket, menjenek előre hozzátok, és készítsék elő a már megígért adományokat, hogy az úgy legyen készen, mint nagylelkű adomány, és nem mint szűkmarkú hozzájárulás.

Mk 3,13-21

Abban az időben fölment Jézus a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek. Tizenkettőt rendelt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket hirdetni az igét. Hatalmat adott nekik a betegségek gyógyítására, és hogy kiűzhessék az ördögöket. Ezt a tizenkettőt rendelte: Simont, akinek a Péter nevet adta, Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket elnevezett Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak, továbbá Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánai Simont és az iskarióti Júdást, aki később elárulta. Betértek egy házba, és ismét nagy tömeg gyűlt össze, úgyhogy még evésre sem maradt idejük. Amikor övéi ezt meghallották, mentek, hogy lefogják, mert azt mondták, hogy megháborodott.

Szent Mamász vértanú

Börtönben született a paflagóniai Gangrában. Szüleit keresztény hitük miatt vetették fogságba. Nagynénje nevelte, ötévesen szólalt meg először, első szavával a nevelőanyját „mammá”-nak nevezte, ezért lett Mamász a neve. 15 éves volt, amikor Aurelianus császár idejében bálványimádásra akarták rávenni, de ellenállt. Különféle kínzások után tengerbe fojtásra ítélték, ettől Isten angyala megmentette, ezután a pusztában élt. Híre elterjedt a környéken, ezért a pogány helytartó ismét elfogatta és kivégeztette 275 körül. Sírhelyénél sok csoda történt.

Böjtölő Szent János konstantinápolyi pátriárka

582-ben választják püspöknek szülővárosában, Konstantinápolyban. Igen kemény aszkézise miatt lett böjtölő a neve. Ellentétbe került Nagy Szent Gergely pápával, mert egy zsinati határozattal egyetemes pátriárkának neveztette magát. Szent János Istentől csodatevő erőt kapott, csodás gyógyulások történtek imádságai által, terméketlenségben szenvedő asszonynak oldotta fel terméketlenségét. Imádságával ki tudta űzni a megszállt emberekből a tisztátalan lelket. 595-ben bekövetkezett haláláig maradt pátriárka.