Ef 5,25-33

Férfiak, úgy szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, hogy tündöklően állítsa maga elé az Egyházat – folt, ránc vagy bármi hasonló nélkül –, hogy szent és feddhetetlen legyen. Hasonlóképpen, úgy szeressék a férfiak a feleségüket, mint a saját testüket! Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti, mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az Egyházat, minthogy tagjai vagyunk testének. A férfi ezért elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ketten egy testté lesznek. Nagy titok ez. Én Krisztusra és az Egyházra alkalmazom. Mindenesetre mindegyikőtök úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét!

Gal 4,22-27

Testvéreim! Meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt. Az egyik a rabszolgától, a másik a szabad asszonytól. De a rabszolgától való test szerint született, a szabad asszonytól való viszont az ígéret alapján. Ezeket átvitt értelemben kell érteni. Ezek az asszonyok ugyanis két szövetséget jelentenek. Az egyik a Sínai-hegyi, amely szolgaságra szül. Ez Hágár. Hágár, az arábiai Sínai-hegy a mai Jeruzsálemre utal, amely szolgasorban van gyermekeivel együtt. A mennyei Jeruzsálem azonban szabad. Ez a mi anyánk. Mert meg van írva: Ujjongj, te meddő, aki nem szültél; rikolts és kiálts, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak.

Lk 4,1-15

Abban az időben Jézus a Szentlélektől eltelve visszatért a Jordántól, és a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra, ahol megkísértette az ördög. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, és végül megéhezett. Ekkor így szólt hozzá az ördög: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!” Jézus azonban ezt válaszolta neki: „Írva van: »Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden igéjével.«” Erre az ördög fölvezette őt egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát. Ezt mondta neki az ördög: „Mindezt a hatalmat és mindezek dicsőségét neked adom, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, mind a tied lesz.” Jézus azonban ezt válaszolta neki: „Távozz tőlem, Sátán! Írva van: »Imádd Uradat, Istenedet, és csak neki szolgálj!«” Ekkor Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! Hisz írva van: »Angyalainak parancsolta felőled, hogy oltalmazzanak«; és: »Kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.«” Jézus azonban ezt válaszolta neki: „Megmondatott: »Ne kísértsd Uradat, Istenedet!«” Miután az ördög minden kísértést végbevitt, egy időre elhagyta őt. Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki dicsőítette.

Lk 1,5-25

Abban az időben volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Abija papi osztályából. Felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak az Isten előtt, feddhetetlenül éltek, az Úr minden parancsa és rendelkezése szerint. De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak. Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt, és a papi szolgálat szokása szerint rá esett a sor, hogy tömjénezzen, bement az Úr templomába. Az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában. Akkor megjelent neki az Úr angyala a tömjénoltár jobb oldalán. Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem fog inni, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni, Illés szellemével és erejével jár majd őelőtte, hogy az apák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket pedig az igazak okosságára, és így felkészült népet állítson az Úr elé.” Ekkor Zakariás így szólt az angyalhoz: „Miből fogom ezt megtudni? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.” Feleletül az angyal ezt mondta neki: „Én Gábriel vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy szóljak hozzád, és meghozzam neked ezt az örömhírt. Íme, megnémulsz, és nem tudsz megszólalni addig a napig, amíg ezek meg nem történnek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében be fognak teljesedni.” Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy sokáig időzik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomása volt a templomban, ő pedig intett nekik, és néma maradt. Amikor azután leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. E napok után Erzsébet, a felesége fogant, és elrejtőzött öt hónapig, mondván: „Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.”

Keresztelő Szent János fogantatása

Erről az eseményről Szent Lukács evangéliuma számol be. A történet a jeruzsálemi templomban kezdődik, egy angyal megjelenik az idős Zakariásnak, és megjövendöli fia születését, ezen kívül azt is, hogy Jánosnak fontos szerepe lesz, mert ő közvetít a két szövetség között –„Illés szellemével és erejével, hogy az apák szívét a fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak”. Zakariás nem hitt az angyalnak, ezért megnémult.