Gal 5,11-21

Testvéreim! Engem miért üldöznek a mai napig, ha még mindig a körülmetélkedést hirdetem? Hiszen ha erről lenne szó, akkor megszűnt a kereszt botránya. Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik összezavarnak titeket! Mert titeket, testvérek, a szabadságra hívtak meg. Csak nehogy ürügy legyen a szabadság a test számára, hanem szolgáljátok egymást szeretetben! Hiszen az egész Törvény egyetlen parancsolatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat! De ha egymást marjátok és rágjátok, vigyázzatok, fel ne faljátok egymást! Azt mondom tehát, hogy a Lélek erejében éljetek, és nem fogjátok teljesíteni a test kívánságát. A test kívánsága ugyanis a Lélek ellen van, a Léleké meg a test ellen. Egymás ellen viaskodnak, hogy ne azt tegyétek, amit akartok. De ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a Törvény uralma alatt. Nyilvánvalóak a test cselekedetei: paráználkodás, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, részegeskedés, tivornyázás, és ezekhez hasonlók. Ezekkel kapcsolatban intelek benneteket, ahogy korábban is tettem: akik így cselekszenek, nem fogják örökül kapni Isten országát.

Gal 4,22-27

Testvéreim! Meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt. Az egyik a rabszolgától, a másik a szabad asszonytól. De a rabszolgától való test szerint született, a szabad asszonytól való viszont az ígéret alapján. Ezeket átvitt értelemben kell érteni. Ezek az asszonyok ugyanis két szövetséget jelentenek. Az egyik a Sínai-hegyi, amely szolgaságra szül. Ez Hágár. Hágár, az arábiai Sínai-hegy a mai Jeruzsálemre utal, amely szolgasorban van gyermekeivel együtt. A mennyei Jeruzsálem azonban szabad. Ez a mi anyánk. Mert meg van írva: Ujjongj, te meddő, aki nem szültél; rikolts és kiálts, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak.

Mk 7,5-16

Abban az időben a farizeusok és írástudók megkérdezték Jézust: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?” Válaszul ezt mondta nekik: „Képmutatók, helyesen jövendölt rólatok Izajás, amikor így írt: »Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok.« Ti ugyanis az Isten parancsolatát elhagyván az emberek hagyományához, a korsók és poharak megmosásához ragaszkodtok, és sok ehhez hasonló dolgot cselekedtek.” Majd így folytatta: „Ügyesen félreteszitek Isten parancsát, hogy saját hagyományotokat tartsátok meg. Mózes azt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat!« És: »Aki gyalázza apját és anyját, az halállal lakoljon!« Ti viszont ezt mondjátok: „Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy »korbán«, azaz áldozati ajándék »az, amivel téged segítenem kellene«”, már nem engeditek meg neki, hogy valamit is tegyen apjáért vagy anyjáért. Semmibe veszitek az Isten szavát hagyományotokkal, amelyet továbbadtatok. És sok ehhez hasonlót tesztek.” Ismét magához hívta az egész sokaságot e szavakkal: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: nincs semmi, ami kívülről jutva be az emberbe, tisztátalanná tehetné, hanem ami belőle kijön, az teszi tisztátalanná az embert. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Lk 1,5-25

Abban az időben volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Abija papi osztályából. Felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak az Isten előtt, feddhetetlenül éltek, az Úr minden parancsa és rendelkezése szerint. De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak. Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt, és a papi szolgálat szokása szerint rá esett a sor, hogy tömjénezzen, bement az Úr templomába. Az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában. Akkor megjelent neki az Úr angyala a tömjénoltár jobb oldalán. Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem fog inni, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni, Illés szellemével és erejével jár majd őelőtte, hogy az apák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket pedig az igazak okosságára, és így felkészült népet állítson az Úr elé.” Ekkor Zakariás így szólt az angyalhoz: „Miből fogom ezt megtudni? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.” Feleletül az angyal ezt mondta neki: „Én Gábriel vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy szóljak hozzád, és meghozzam neked ezt az örömhírt. Íme, megnémulsz, és nem tudsz megszólalni addig a napig, amíg ezek meg nem történnek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében be fognak teljesedni.” Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy sokáig időzik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomása volt a templomban, ő pedig intett nekik, és néma maradt. Amikor azután leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. E napok után Erzsébet, a felesége fogant, és elrejtőzött öt hónapig, mondván: „Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.”

Keresztelő Szent János fogantatása

Erről az eseményről Szent Lukács evangéliuma számol be. A történet a jeruzsálemi templomban kezdődik, egy angyal megjelenik az idős Zakariásnak, és megjövendöli fia születését, ezen kívül azt is, hogy Jánosnak fontos szerepe lesz, mert ő közvetít a két szövetség között –„Illés szellemével és erejével, hogy az apák szívét a fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak”. Zakariás nem hitt az angyalnak, ezért megnémult.