2Kor 4,6-15

Testvéreim! Isten, aki azt mondta: „A világosság felragyog a sötétségből”, világosságot gyújtott a szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán. Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy látható legyen, hogy ez a rendkívüli erő Istené, és nem a miénk. Mindenféle szorongatás ér, de mégsem szorítanak sarokba bennünket. Kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk. Üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak. Letipornak, de el nem pusztulunk. Mindenkor Jézus halálát hordozzuk testünkben, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Életünk folyamán ugyanis szüntelen halálra adatunk Jézusért, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon halandó testünkben. Így tehát bennünk a halál munkálkodhat, bennetek pedig az élet. Mivel pedig bennünk a hitnek ugyanaz a Lelke van, ahogy meg van írva – hittem, azért szóltam –, mi is hiszünk, és azért szólunk: tudjuk, hogy aki az Úr Jézust feltámasztotta, Jézussal együtt minket is feltámaszt, és veletek együtt maga elé állít. Hiszen minden értetek történik – amint a kegyelem terjed –, hogy egyre többen és többen adjanak hálát Isten dicsőségére.

Fil 1,1-7

Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, mindazoknak a Krisztus Jézusban lévő szenteknek, akik Filippiben vannak, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt: kegyelem nektek és béke Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok Istenemnek feledés nélkül emlékezve rátok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok velünk az evangéliumban az első naptól fogva mindmáig. Meg vagyok győződve arról, hogy aki ezt a jó dolgot elkezdte bennetek, be is végzi Krisztus Jézus napjára. Így kell gondolkodnom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel bilincseimben is és az evangélium védelme s megerősítése közben is mindnyájan velem együtt részesültök a kegyelemben.

Lk 4,38b-44

Abban az időben Jézus Simon házába ment. Simon anyósát magas láz gyötörte. Kérték őt az érdekében. Fölé hajolt, parancsolt a láznak, és az nyomban elhagyta. Mindjárt fel is kelt és szolgált nekik. Napnyugta után mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték hozzá őket. Ő pedig mindegyikükre egyenként rátette a kezét, és meggyógyította őket. Akkor sokakból ördögök is mentek ki, így kiáltozva: „Te vagy a Krisztus, az Isten Fia!” Ő azonban rájuk parancsolt, és nem engedte szóhoz jutni őket, mert tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor pedig megvirradt, kiment és félrevonult egy elhagyatott helyre. A tömeg azonban kereste. Amikor megtalálták, marasztalták, hogy ne menjen el tőlük. Ő azonban azt mondta nekik: „Más városokban is kell hirdetnem az Isten országát, hiszen ez a küldetésem.” És hirdette Galilea zsinagógáiban.

Lk 6,17-23a

Abban az időben Jézus megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából és Jeruzsálemből, valamint Tírusz és Szidón tengermellékéről, akik eljöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből; és akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész tömeg igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfia miatt. Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok, mert íme, bőséges a jutalmatok a mennyben!”

Szentéletű Karitón szentéletű atya

274 körül született Ikoniumban. Jeruzsálemi zarándoklatra indult, de útonállók megtámadták, és egy barlangba vetették. Menekülésért imádkozott, és csoda történt, egy kígyó jelent meg, és a rablók borába bocsátotta mérgét, amitől ők visszatérve meghaltak. Kharitón ott maradt ebben a barlangban a Fárán-völgy szélén, a kincseket szétosztotta és templomokat épített belőle, ő pedig önmegtagadásban élt. Itt csatlakoztak hozzá első tanítványai megalapítván a Fárán lavrát. Amikor már tömegek jártak hozzá elmenekült a Dukasz hegység egyik barlangjába, de ide is tanítványok követték, innen is továbbment, egy megközelíthetetlen Thekoa melletti barlangba, nemsokára itt is új lavra jött létre. Több csodát is véghez vitt, többek között forrásvizet fakasztott. 350 körül halt meg.