2Kor 10,7-18

Testvéreim! Azt nézzétek, ami nyilvánvalóan a szemetek előtt van! Ha valaki meg van győződve arról, hogy ő Krisztusé, azt is fontolja meg, hogy amint ő Krisztusé, ugyanúgy mi is azok vagyunk. Mert ha még kissé tovább dicsekszem is a hatalmunkkal, amelyet az Úr építésetekre, és nem rombolásotokra adott, nem szégyenülök meg. Nem akarom ugyanis azt a látszatot kelteni, mintha levelemmel csak fenyegetnélek titeket. Mert levelei, mondják, hatásosak és erélyesek, személyes fellépése viszont erőtlen, beszéde szánalmas. Vegye tudomásul az ilyen, hogy amilyenek vagyunk szóban, a távolból írt leveleinkkel, olyanok leszünk ottlétünkkor tetteinkben is. Mert nem merjük magunkat azok közé számítani vagy azokhoz hasonlítani, akik önmagukat ajánlgatják, és esztelenül magukhoz mérik és magukhoz hasonlítják önmagukat. Ellenkezőleg: mi nem mérték nélkül fogunk dicsekedni, hanem annak a határnak a mértéke szerint, amelyet Isten szabott számunkra mértékül, hogy hozzátok is eljussunk. Mert nem megyünk túl a nekünk szabott határon, mintha nem jutottunk volna el hozzátok. Ugyanis mi voltunk az elsők, akik Krisztus evangéliumával hozzátok érkeztünk. Nem dicsekszünk mértéken felül, mások fáradozásával, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével mi is egyre gyarapszunk a számunkra kijelölt munkaterületen, s így a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot, és nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet már valaki más elvégzett a számára kijelölt munkaterületen. Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.

Mk 3,28-35

Így szólt az Úr: „Bizony, mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer. De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, hanem örök ítéletre méltó.” Mert ezt mondták róla: „Tisztátalan lélek van benne.” Amikor anyja és rokonai odaértek, kint maradtak, beküldtek érte és hívatták. Sokan ültek körülötte, szóltak neki: „Íme, anyád és testvéreid kint vannak, és keresnek.” Így válaszolt: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” Aztán végigtekintett a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim! Aki teljesíti az Isten akaratát, az nekem fivérem, nővérem és anyám.”

Szent Babilasz antióchiai püspök

Antióchia 12. püspöke volt. Egy ünnepen Babilász összegyűjtötte a keresztényeket a templomba, hogy vérontásnélküli áldozatot mutassanak be Istennek. Decius császár szeretett volna a keresztény templomba kíváncsiságból szétnézni. Babilász főpap a templom ajtajában várta, nem engedte, hogy belépjen, és megrótta a bálványimádása miatt. A császár távozott, mert látta a jelenlevő keresztények sokaságát. Bosszúból felgyújtatta a keresztények templomát, és magához rendelte Babilászt. Először hízelgéssel akarta rávenni a bálványimádásra. Aztán börtönbe záratta, megkínoztatta, végül karddal lefejeztette a főpapot és három tanítványát. Mindezek a III. század második felében történtek.

Mózes próféta

Izrael népének legnagyobb vezére és törvényhozója, aki másfélezer évvel Krisztus előtt Egyiptomban született, és a fáraó leánya nevelte fel. Felnőtt korában parancsot kapott Istentől az égő csipkebokorból, hogy Isten népét vezesse az Ígéret földjére. Mózes bátyjával, Áronnal együtt elment a fáraóhoz, hogy engedje el a zsidó népet. Ő eleinte hallani sem akart erről, ám az egyiptomi 10 csapás után a fáraó engedett. A zsidók Mózes vezetésével csodálatosan keltek át a Vörös-tengeren, majd elindultak az Ígéret földje felé. Istentől két kőtáblát kaptak, amin Isten parancsai állottak. A vándorló nép olykor Mózes ellen, de Isten ellen is fellázadt. Büntetésül 40 évig bolyongtak a pusztában, és a nép lázadó tagjai nem mehettek be az Ígéret földjére. Mózes a pusztai vándorlás végén a Nebo hegyén halt meg.