2Kor 4,6-15

Testvéreim! Isten, aki azt mondta: „A világosság felragyog a sötétségből”, világosságot gyújtott a szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán. Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy látható legyen, hogy ez a rendkívüli erő Istené, és nem a miénk. Mindenféle szorongatás ér, de mégsem szorítanak sarokba bennünket. Kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk. Üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak. Letipornak, de el nem pusztulunk. Mindenkor Jézus halálát hordozzuk testünkben, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Életünk folyamán ugyanis szüntelen halálra adatunk Jézusért, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon halandó testünkben. Így tehát bennünk a halál munkálkodhat, bennetek pedig az élet. Mivel pedig bennünk a hitnek ugyanaz a Lelke van, ahogy meg van írva – hittem, azért szóltam –, mi is hiszünk, és azért szólunk: tudjuk, hogy aki az Úr Jézust feltámasztotta, Jézussal együtt minket is feltámaszt, és veletek együtt maga elé állít. Hiszen minden értetek történik – amint a kegyelem terjed –, hogy egyre többen és többen adjanak hálát Isten dicsőségére.

Zsid 2,2-10

Testvéreim! Ha az angyalok által hirdetett ige hatályba lépett, és minden törvényszegés és engedetlenség megkapta jogos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha semmibe veszünk egy ilyen nagy üdvösséget? Ezt először az Úr hirdette, és azok, akik hallották, megerősítették számunkra, Isten pedig velük együtt tett tanúságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét. Ugyanis nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről beszélünk. Sőt valahol valaki így tett tanúságot: Mi az ember, hogy megemlékezel róla, vagy az ember fia, hogy gondot viselsz rá? Egy kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál. Dicsőséggel és méltósággal koronáztad, és mindent a lába alá vetettél. Ha pedig mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most még nem látjuk, hogy minden az uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevéssel lett kisebbé az angyaloknál, a halál elszenvedése által dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, mivel Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált. Mert helyénvaló volt, hogy akiért és aki által van minden, s aki számos fiát dicsőségre vezeti, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.

Mt 22,35-46

Abban az időben egy törvénytudó kérdéssel fordult Jézushoz, hogy kísértse őt: „Mester, melyik a főparancs a törvényben?” Ő így felelt: „»Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből!« Ez az első és a legnagyobb parancs. A második hasonló hozzá: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!« Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.” Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte őket: „Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia?” Azt mondták neki: „Dávidé.” Ő tovább kérdezte őket: „Hogyan nevezheti hát Dávid a Lélek által Úrnak, amikor ezt mondja: »Ezt mondta az Úr az én Uramnak: ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet zsámolyul vetem lábad alá.« Ha tehát Dávid Úrnak nevezi, hogy lehet az ő fia?” Erre nem akadt senki, aki tudott volna neki egy szót is felelni. Attól a naptól fogva többé senki nem merte őt kérdezgetni.

Lk 10,16-21

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” Amikor a hetven visszatért, örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben!” Abban az órában Jézus felujjongott a Lélekben, és így szólt: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.”

Szent Mihály főangyal Kolosszé városában tett csodájának emléke

Szent Mihály arkangyalnak Kolosszé mellett volt szentélye, ahol csodák történtek, de az irigyei, hogy ezt megszüntessék, vízzel akarták elárasztani. Egyúttal az oda gyakran járó Arkhippusz atyát is el akarták pusztítani. Ám az arkangyal megjelent Arkhippusznak, és arra bíztatta, hogy botjával üssön a sziklára. Ő így is tett, erre a szikla meghasadt, és a vízár lefolyt rajta. Azóta ezen a helyen a folyam átfolyik a sziklahasadékon.