ApCsel 8,26-39

Azokban a napokban az Úr angyala így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj dél felé, a Jeruzsálemből a pusztaságon keresztül Gázába vezető útra!” Ő felkelt és elindult. És íme, egy etióp eunuch – Kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt Istent imádni –, visszatérőben hintóján ülve Izajás prófétát olvasta. Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: „Menj, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz!” Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Izajás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle:
– Érted, amit olvasol?
– Hogyan érthetném – válaszolta –, amíg valaki meg nem magyarázza?
És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. Az Írásnak ezt a szakaszát olvasta: Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma nyírója előtt, úgy nem nyitja ki a száját. Megaláztatásában megtagadták tőle a jogos ítéletet. Utódairól ugyan ki beszél? Mert életének véget vetettek a földön. Az udvari főember megkérdezte Fülöptől:
– Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?
Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva örömhírként hirdette neki Jézust.
Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek. Az eunuch így szól:
– Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?
Megparancsolta, hogy a hintó álljon meg. Fülöp és az eunuch mindketten lementek a vízhez, és Fülöp megkeresztelte. Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és az eunuch nem látta őt többé, de örvendezve folytatta útját.

Jn 6,40-44

Ezt mondta az Úr a benne hívő zsidóknak: „Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen, és én feltámasszam az utolsó napon.” A zsidók pedig zúgolódtak ellene, amiért azt mondta: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.” Megkérdezték: „Nemde Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?” Jézus azonban válaszul így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között! Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza őt. Én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”

János szentéletű atya

Dekapoliszi Gergely (nov. 20.) tanítványa és útitársa. Az ikonrombolás idején buzdított az ellenállásra. 850-ben halt meg, miután egy időt eltöltött Énekszerző József társaságában is.
Különbözik Szent Gergelynek egy másik hasonló nevű tanítványától, aki a Szentföldet végigjárva a Szent Karitón monostorban telepedett le (a 9. században), s innen kapta a „régi-lavrában lakó” (paleolavrit) melléknevet. Az ő emlékét április 19-én tartjuk.