„Jöjj el, Uram, Jézus!” – papszentelés a Miskolci Egyházmegyében

Katolikus egyházunkban a hét szentség felvétele, két kivétellel, a közösség ünnepe is. Ilyen az egyházi rend szentségének felvétele is. A papszentelés szertartására zsúfolásig telt meg a miskolci székesegyház családtagokkal, rokonokkal, munkatársakkal, ismerősökkel, szolgálattevőkkel, szinte ellensúlyozva a négy évvel ezelőtti diakónusszentelés sajátos körülményeit, melyen az akkor még érvényben lévő járványügyi szabályok miatt csak a szűkebb család vehetett részt és még a papság is maszkot viselt. Kiss Máté papi jelmondatát a Jelenések könyvéből választotta: „Jöjj el, Uram, Jézus!” (Jel 22,20). Ez a fohász kifejezi a papi hivatás egyik lényeges szempontját: Krisztus eljövetelének előkészítését a világban. Ehhez kapcsolódva Atanáz püspök homíliájának a papi hivatás felelősségteljes küldetése és Krisztus eljövetelének várása volt a központi üzenete.

A főpásztori homília bevezetője arra tért ki, hogy már az ősegyházban is használatos volt a fenti fohász. „Az ősegyház nem egyszerűen szociológiai társulást, emberi közösséget jelentett, hanem inkább az eljövendő ország előjelét. Várták annak a Krisztusnak eljövetelét, aki hatalmával és szeretettel képes rendet csinálni itt a földön is.” – mondta Atanáz püspök.

Erről több írásos emlék is tanúskodik, köztük Szent Jakab apostol levele: „Legyetek türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van!” (Jak 5,8–9) – aki az ősegyház első püspöke volt. A fölszentelt vértanú és apostol emléknapját éppen ezen a napon, október 23-án tartottuk.

A várakozás minden liturgiánkban benne van, „megemlékezünk” nemcsak a megváltó keresztről és sírról, az üdvözítő kínszenvedésről és feltámadásról, hanem a „jobb kéz felől való ülésről és a második és dicsőséges eljövetelről” is – mondta a főpásztor, majd hozzáfűzte, hogy a legfontosabb vendég ma „Jézus Krisztus, aki maga az áldozat és a Föláldozó. (…) Teljesen az Ő jelenlétére épül ez a mai nagy ünnepünk. A Föltámadott Krisztus jár-kel közöttünk, s egyházunk jövője is teljesen rajta, az eljövendőn múlik.”

Ezután a papszentelési liturgia azon mozzanatára tért ki a püspök, amikor a diszkoszt adja át Jézus Krisztus szent testével az újszentelt áldozópapnak ezekkel a szavakkal: „Vedd ezt a zálogot, s őrizd meg Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig, mert majd számon kéri rajtad! A „zálog” vagy „bizomány” itt olyan kincset, drágagyöngyöt jelent, amelyet megtalálva az ember képes eladni mindenét, hogy megvehesse és megtarthassa azt. A papszentelés tehát elkötelez Jézus Krisztus eljöveteléig. Az áldozópap kézbe fogja és átadja a testté lett Isten-Igét, s ezzel együtt óriási felelősséget is vállal. Ez a felelősségvállalás tartja meg őt Isten emberének.” – hangzott el a püspök homíliájában.

Zárógondolatként Atanáz püspök ismét Jakab apostol szavait idézve fogalmazta meg intelmeit a hivatás céljáról az újszenteltnek: „Közeledjetek Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok!” (Jak 4,8). „Aki Krisztust akarja követni, aki az Ő papja lesz, az haladjon szorosan utána! Ha nem lépek kapcsolatba Vele, nem szolgálhatok mindvégig papjaként. Személyes kapcsolatban maradjunk nap mint nap azzal, aki megváltott és szeret minket! Az Ő szeretetéből tudunk újra meg újra töltekezni és adni a világ, a hívők felé. Az önzetlen szeretet gyakorlása teheti a papot Krisztus eleven ikonjává. Nemcsak szertartások végzésére, hanem ennek a krisztusi szeretetnek a gyakorlására is szentelünk új papokat, hogy a világ életéért munkálkodva siettessék és várják Jézus eljövetelét.”

Máté 2020-tól püspöki titkár és szertartó, és négy éve pedig a miskolci Székesegyház fődiakónusa. Szolgálata sok tevékenységet magába foglalt már eddig is: a püspök atya melletti asszisztencián túl az irodai munkát, a hitoktatást, kántorizálást és az ifjúságpasztorációt, különösen a Malka képzést. Legelső papi dispozícióját is a székesegyházba kapja, mint kisegítő lelkész, megtartva a püspök atya melletti titkári és szertartói szolgálatot.

Máté a szentelési szertartás végén mondott köszönetet szülőknek, nagyszülőknek, lelkipásztoroknak, tanároknak, mindazoknak, akik az oltárszolgálat felé elindították, és kísérték az odavezető úton. Mint mondta, „minden találkozásban sokat tanulhattam és fejlődhettem.” Külön köszöntötte a Keresztelő Szent János Kórust, akik a papszentelésen a kántori feladatokat látták el. Az egyházi szolgálata szinte az egész család szolgálata, hiszen Máté atya felesége, Zsófia, a kórus tagja, apósa Kökényessy Zoltán a kórus vezetője. Egyházmegyeszerte számtalan ünnepen és szertartáson közösen járultak hozzá az istentisztelet fényéhez.

Kiss Máté miskolci, gyermekkorától ismerhetik a hívek a diósgyőri és belvárosi parókiáról. Papp András esperes ezeket az időket idézte föl a Miskolci Esperesi Kerület nevében mondott köszöntőjében. Az újszentelt pedig a hívek további imáit és támogató hozzájárulását kérte: „Ugyanaz az ember vagyok, aki voltam eddig is (…) azonban egy dologban mindenképpen változni szeretnék: a megszentelődésben még nagy út van előttem, amiben szeretnék előrehaladni. Ebben kérem, hogy figyelmeztessenek, hogy mindig önmagam maradhassak, de haladjak közben a szentség útján.”

Máté atya papi küldetését is megfogalmazta:

„Sokan sajnálkoztak, hogy pappá szentelődök, mert úgy szerették, ahogy diakónusként szolgálok. Nekik üzenem: továbbra is »diakonosz« maradok, abból a szempontból, hogy továbbra is azt a szolgálatkészséget szeretném képviselni, amit Krisztus Urunk is bemutatott nekünk követendő példaként. Szeretném szolgálni Istent és az embereket, különösen pedig a szegényeket. Megfogadva Ferenc és Leó pápánk tanítását, papi hivatásomban külön figyelmet szeretnék fordítani mindazokra a szegényekre, akikkel találkozom, legyen az anyagi vagy lelki szempontból értett szegénység. Külön öröm számomra, hogy a remény szent évében szentelődtem pappá. A remény, mely mélységesen elkísért az eddigi utamon, nagyon fontossá vált számomra (…). De mindaz, ami eddig történt, csakis a prológus volt, hiszen a mai nap nem beteljesedés, hanem egy új kezdet. Innentől kezdve is sokat kell tanulnom, és kérem a jelenlévőket, hogy segítsenek a jó tanácsaikkal és építő jellegű kritikáikkal. Legyetek az oktatóim, hogy a tanítójuk lehessek.”