„Remény zarándokai” – ötödik gyalogos zarándoklatunk Máriapócsra a Kisasszony napi búcsúra

Szeptember 5–6. között ismét útra keltünk közösen, imádságban, reményekkel. Tudatosan indulunk el, tudva, honnan jövünk és hová tartunk, mit szeretnénk kérni vagy megköszönni. Minden zarándok szívében ott van az a belső vágy, amit magával hoz, akár le tudja tenni terhét, akár hazaviszi, de más lélekkel tér haza. Másként tekint ugyanarra az élethelyzetre és ez már önmagában megéri a fáradságot és az áldozatot.

A hajdúböszörményi görögkatolikus templomból indultunk péntek reggel. A zarándokokat lovas szekér, autó és kisbusz kísérte végig az úton. Péntek este érkeztünk Újfehértóra, utunk egyenesen a templomba vezetett, hálából Parakliszt végeztünk. A szálláshelyünkön egyházközségünk támogató tagjai vacsorával vártak bennünket. Szombaton reggel pedig újabb zarándokok csatlakoztak a csoporthoz. Kállósemjénbe érve a templomban elmondott közös imádság, majd az együtt elfogyasztott ebéd lelki és testi erőt adott számunkra. Késő délután értünk Máriapócsra a temetőhöz, ahol az elhunyt szeretteinkért mondtunk imát.

A zarándoklat során Szűz Mária életéről hallgattunk tanítást, elmélkedéseink és imádságaink az Ő példájára és közbenjárására épültek. Volt lehetőség csendben imádkozni és magunkba szállni. Az Isten minden jószándékú imádságot meghallgat és minden zarándoklatnak van lelki hozadéka, történnek csodák, megtérések, megerősödések. Évről évre egyre többen indulunk el, mert érezzük, hogy szükségünk van Égi Édesanyánk közbenjárására. Elé visszük kéréseinket, hálánkat és mindazt, amit szívünkben hordozunk. A máriapócsi gyalogos zarándoklat minden évben újra és újra megerősít bennünket abban, hogy az úton való elindulás nemcsak fizikai, hanem lelki döntés is. A közös imádság, az áldozatvállalás és az Égi Édesanyánkhoz való közeledés olyan kegyelmet hoz, amelyek túlmutatnak a megtett kilométereken. A Kisasszony napi búcsú esti szertartásai: az Akathisztosz, a Vecsernye és a virrasztás megkoronázta az együtt töltött napokat. A zarándoklat csúcspontja a Főpapi Szent Liturgia és a körmenet volt. A körmenet megható pillanata volt, ahogy az egyházközségünk fiatal lányai népi öltözetben vitték a Szűzanya ikonját, több beöltözött kislány kíséretében. Méltósággal, imádságos lélekkel, őseink nyomdokain járva. Ezzel egy régi hagyomány újra életre kelt. Szűz Mária hordozható képe több mint négy évtizede nem volt a templomunk falain kívül. Ez nem csupán hagyományőrzés, hanem mély lelki üzenete van: a hit továbbadása, a női tisztaság és a szolgálat szimbóluma, valamint a Szűzanya iránti szeretet kifejezése. Fiataljaink aktív szerepet vállaltak ebben és tanúságot tettek arról, hogy az Égi Édesanya velünk van és készek tovább vinni a hit lángját.

Ez a zarándoklat nem jöhetett volna létre a közösség összefogása nélkül. Minden egyes jelenlét, felajánlás, segítség és imádság hozzájárult ahhoz, hogy az út ne csak megtett kilométerekből álljon, hanem lélekben is gazdagodjunk. Hálás szívvel mondunk köszönetet lelki vezetőnknek, Bodogán László atyának és a zarándoklat főszervezőinek: Szepesiné Sőrés Melindának és Bodogánné Erzsikének. A szeretetből fakadó áldozat, a közös cél és az egymásért vállalt felelősség mutatta meg, milyen erő rejlik egy élő, hittel teli közösségben. Mindezért Istené a dicsőség!