Tivadar szé.
◀︎ 
 április 20. 
 ▶︎
ApCsel 8,5-17

Azon időben eljutott Fülöp Szamaria városába és hirdette nekik Krisztust. Tömegesen és egyetértően figyeltek arra, amiket Fülöp mondott, hallva és látva a jeleket, amelyeket cselekedett. Mert a tisztátalan lelkek hangos kiáltással kimentek sokakból, akikben laktak, és sok inaszakadt és sánta meggyógyult. Nagy az öröm támadt abban a városban. Volt azonban a városban egy Simon nevű férfi, aki azelőtt bűbájosságot űzött és elámította Szamaria népét, azt állítva, hogy ő rendkívüli valaki. Nagy és kicsi, mindenki hallgatott rá s azt mondták: »Ő az Isten ereje, amelyet Nagynak mondanak.« És követték őt, mert jó ideje ámította őket bűbájosságaival. Mikor azonban Fülöpnek hittek, aki hirdette az örömhírt Isten országáról, a férfiak és az asszonyok megkeresztelkedtek Jézus Krisztus nevében. Sőt, maga Simon is hitt, s megkeresztelkedése után Fülöphöz szegődött. Mikor látta, hogy jelek és igen nagy csodák is történnek, elálmélkodva csodálkozott. Mikor pedig az apostolok, akik Jeruzsálemben voltak, meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost, Amint odaérkeztek, imádkoztak értük, hogy elnyerjék a Szentlelket, mert az még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében. Ekkor rájuk tették kezüket s azok elnyerték a Szentlelket.

Jn 6,27-33

Mondá az Úr a hozzá jövő zsidóknak: ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot.” Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe?” „Az tetszik Istennek - válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött.” De ők így folytatták: „Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.” Jézus erre azt mondta: „Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak.”

Szentéletű „Trichinás” Tivadar

Előkelő és gazdag konstantinápolyi családból származott, ismeretlen korban. Szerzetesi hivatást érezve fiatalon elvonult egy szerzetesközösségbe, amely később őróla kapta a nevét. Tivadar szigorú aszketizmusában télen-nyáron mezítláb és hajadonfőn járt, s mindig ugyanazt a szőrcsuhát viselte. Erről nevezték el „Trichinás”-nak vagyis szőrcsuhásnak. Kitartó imái folytán Isten megáldotta őt a gyógyítás adományával, s halála után a sírjánál is csodák történtek.