ApCsel 1,1-8

Az első könyvben arról írtam, Teofil, mit tett és tanított Jézus egészen addig a napig, amelyen – miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott – fölvétetett a mennybe. Szenvedése után számos bizonyítékkal mutatta meg ezeknek, hogy él. Negyven napon át megjelent nekik, és beszélt Isten országának dolgairól. Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várják meg, amit az Atya megígért: „Ez az, amiről tőlem hallottatok. János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel lesztek megkeresztelve.” Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: – Uram, most állítod helyre Izrael királyságát? Ezt mondta nekik: – Nem tartozik rátok, hogy ismerjétek az időt és az alkalmat, amit hatalma révén az Atya elrendelt. De amikor eljön rátok a Szentlélek, erőt kaptok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.

Jn 1,1-17

Kezdetben volt az Ige, és az Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige.
Ő volt kezdetben az Istennél. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett.
Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, és a sötétség azt nem fogta fel.
Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Ő tanúskodni jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, mely minden embert megvilágosít, a világba jött.
A világban volt, és a világ általa lett, mégsem ismerte fel őt a világ. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, azoknak, akik hisznek az ő nevében,
akik nem a vérből, sem a test vágyából, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttének dicsőségét, aki kegyelemmel és igazsággal teljes.
János tanúságot tett róla, és fennhangon hirdette: „Ő az, akiről azt mondtam: »Aki utánam jön, előttem lett, mert előbb volt, mint én.«”
Mi mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre fogadva.
Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által lett.

Szentéletű „Trichinás” Tivadar

Előkelő és gazdag konstantinápolyi családból származott, ismeretlen korban. Szerzetesi hivatást érezve fiatalon elvonult egy szerzetesközösségbe, amely később őróla kapta a nevét. Tivadar szigorú aszketizmusában télen-nyáron mezítláb és hajadonfőn járt, s mindig ugyanazt a szőrcsuhát viselte. Erről nevezték el „Trichinás”-nak vagyis szőrcsuhásnak. Kitartó imái folytán Isten megáldotta őt a gyógyítás adományával, s halála után a sírjánál is csodák történtek.