ApCsel 1,12-17.21-26

Azokban a napokban a tanítványok az Olajfák hegyének nevezett hegytől, amely Jeruzsálem közelében, egy szombatnapi járóföldre van, visszatértek Jeruzsálembe. Amikor hazatértek, fölmentek az emeleti szobába, ahol a szállásuk volt. Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, Simon, a zelóta és Júdás, Jakab testvére. Ezek valamennyien egy szívvel állhatatosan együtt imádkoztak az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és Jézus testvéreivel. Azokban a napokban, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság volt jelen, fölállt Péter a tanítványok körében, és így szólt: – Testvérek, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásnak, amit előre megmondott a Szentlélek Dávid ajka által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust. Közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból. Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus – kezdve János keresztségétől addig a napig, amikor fölvitetett tőlünk –, még valaki tanúja legyen velünk együtt feltámadásának. Ekkor kijelöltek kettőt: József Barszabbászt, akit Jusztusznak is hívtak, és Mátyást. És így imádkoztak: „Urunk, minden szív ismerője, mutasd meg, e kettő közül melyiket választottad ki, hogy megkapja ebben az apostoli szolgálatban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson!” Ekkor sorsot vetettek, és a sorsvetés Mátyásra esett, akit a tizenegy apostolhoz soroltak.

Jn 1,18-28

Az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya ölén van, ő nyilatkoztatta ki.
János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék: „Te ki vagy?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Krisztus.” Ezért megkérdezték tőle: „Mi vagy akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” - felelte. „A próféta vagy-e?” - Erre is nemmel válaszolt. Így tovább faggatták: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” Ezt felelte: „A pusztában kiáltó szó vagyok: egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. A küldöttek pedig a farizeusok közül voltak, és tovább kérdezgették: „Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek. Ő az, aki utánam jön, és előttem lett, akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.

Szent Január fölszentel vértanú és társai

A közép-itáliai Beneventum püspöke volt, társait pedig a szinaxárionok diakónusokként említik. Diocletianus császár keresztényüldözése idején, valószínűleg 305-ben szent Januáriuszt elfogták, és Timotheus campaniai kormányzó elé vezették. Mivel a püspök keményen kitartott keresztény hite mellett, a kormányzó tüzes kemencébe vettette, azonban a főpap sértetlenül került ki onnan. Amikor ezután a kormányzó parancsára kikötve vas vesszőkel verték, úgy, hogy már a csontjai is kilátszottak, a tömegben jelenlévő egyházi férfiak és a két világi elárulták magukat együttérzésükkel, mire őket is elfogták, s Puteoli város börtönébe vetették, majd a püspökkel együtt a cirkuszban vadállatok elé dobták. Januáriusz és társai onnan is bántatlanul kerültek ki, úgyhogy a kormányzó végül is valamennyiüket lefejeztette.