1Kor 15,29-38

Testvéreim! Mi értelme van annak, hogy többen a halottakra való tekintettel felveszik a keresztséget? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg rájuk való tekintettel? És mi miért tesszük ki magunkat szüntelenül veszélynek? Nap mint nap a halállal nézek szembe. Ez úgy igaz, testvérek, mint az, hogy ti vagytok büszkeségem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Ha csak emberi távlatokat figyelembe véve küzdöttem volna a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom lett volna belőle? Ha nem támadnak fel a halottak, akkor „együnk-igyunk, hiszen holnap úgyis meghalunk”.
Ne ámítsátok magatokat: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” Józanodjatok ki, ahogy illik, és ne vétkezzetek többé! Némelyek, úgy tűnik, semmiféle tudással nem rendelkeznek Istenről. Ezt azért mondom, hogy szégyenkezzetek.
De – mondhatja valaki – hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? Esztelen! Amit elvetsz, csak akkor kel életre, ha előbb meghal. És mit vetsz? Amit elvetsz, az nem a növény, ami majd kifejlődik, hanem csupán a mag, akár búzáé, akár valami másé. De Isten olyan „testet” ad neki, amilyet meghatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő „testet”.

Zsid 11,33b-12,2a

Testvéreim! A hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját zárták be, tűz hevét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, és idegenek seregeit futamították meg. Asszonyok kapták vissza halottaikat feltámadás révén. Megkínoztak viszont másokat, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadásban legyen részük. Mások a megszégyenítés és a megkorbácsoltatás próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, szétfűrészelték, karddal megölték őket. Juhok és kecskék bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, akikre nem volt méltó a világ. Bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld hasadékaiban. És mindezeken – noha hitük okán jó tanúbizonyság szólt mellettük – nem teljesült be az ígéret. Isten ugyanis számunkra valami jobbról gondoskodott: azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.
Ezért tehát mi is, akiket a tanúknak ekkora sokasága vesz körül, tegyünk le minden terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatosan fussuk meg az előttünk levő pályát! Szegezzük tekintetünket Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére.

Mt 10,16-22

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroztatnak benneteket! Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tegyetek tanúságot előttük és a pogányok előtt. Amikor előállítanak benneteket, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok! Abban az órában megadatik nektek, hogy mit mondjatok. Mert hisz nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. Halálra adja majd a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak, és halálra adják őket. Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek az én nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.”

Mt 21,23-27

Abban az időben, amikor Jézus bement a templomba, és ott tanított, odamentek hozzá a főpapok és a nép vénei, és megkérdezték: „Milyen hatalommal teszed ezeket? És ki adta neked ezt a hatalmat?” Jézus feleletül ezt mondta nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, én is megmondom, milyen hatalommal teszem ezeket. Honnan volt János keresztsége? A mennyből vagy az emberektől?” Azok így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk: »a mennyből«, azt fogja mondani: »Akkor miért nem hittetek neki?« Ha pedig azt mondjuk: »az emberektől«, félnünk kell a néptömegtől, hisz Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.” Erre ő is válaszolt nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

A szent kereszt körmenete

Ez az ünnep az általános vélemény szerint Konstantinápolyban keletkezett. Augusztus hónapban gyakran volt járvány vagy más baj a fővárosban. Ezért, a császári udvari templomban őrzött szent keresztdarabot a Szent Bölcsességről elnevezett főtemplomba vitték, ahol vízszentelést végeztek. Azután két héten keresztül végighordozták az egész városon át, könyörgéseket végeztek, hogy megszentelje a helyeket és eltávolítsa a bajokat. Augusztus 14-én az Úr életadó keresztjének ereklyéjét visszavitték a császári palotába. Az ünnep a IX. században keletkezett.

A szent Makkabeus vértanúk

A Palesztinát Krisztus előtt 200 körül elfoglaló szírek az igaz Istentől akarták a zsidók lelkét elfordítani, legkegyetlenebb volt ezen a téren Antiochus Epifánesz király (176-63.), aki a jeruzsálemi templomot is megszentségtelenítette. A vallásüldözés egyik eseménye volt a Makkabeus-vértanúk szenvedése. Egy zsidó család: az anya 7 gyermekével együtt kerültek a zsarnok ítélőszéke elé. Nem akarták a Törvény által tilalmazott sertéshúst megenni. Ezért egymásután kínozták és ölték meg őket. Mindnyájuknak végig kellett néznie, egy testvérük kínját és halálát. Anyjuk látta őket szenvedni, de nem ijedt meg, sőt bátorította fiait a kínok elszenvedésére. A hetediket kínoztatta meg a legjobban. Mindnyájan állhatatosak maradtak hitük megvallásában. Legutoljára a hős anyát ölték meg. Vértanúságuk történetét megtaláljuk az ószövetségi Szentírásban, a Makkabeusok II. könyvének 7. fejezetében. Nevüket a Szentírás nem sorolja fel, de mivel közvetlenül előfutárai voltak annak a szabadságharcnak, amelynek vezére a hős Makkabeus Judás volt, azért nevezik őket Makkabeus-vértanúknak. Vértanúk lettek Krisztus előtt 166-ban.