Dox. A Szent Kereszt körülhordozása – Makkabeus vtk.
◀︎ 
 augusztus 1. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
1Kor 11,31-12,6

Atyámfiai! Ha megítélnénk magunkat, nem vonnánk magunkra ítéletet. Ha azonban az Úr ítél meg bennünket, az fenyítésünkre szolgál, hogy ezzel a világgal együtt el ne kárhozzunk. Ezért, testvéreim, ha étkezésre gyülekeztek, várjátok meg egymást. Aki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többit majd megérkezésem után rendezem el. Nem akarom, testvérek, hogy a lelki adományokat illetően tudatlanok maradjatok. Emlékeztek, hogy amikor még pogányok voltatok, hogyan hajszoltak benneteket ellenkezést nem tűrve a néma bálványok elé. Ezért értésetekre adom, hogy aki Isten Lelke által szól, az egy sem mondja: „Átkozott legyen Jézus.” De azt sem mondhatja senki: „Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által. A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz.

Mt 18,1-11

Abban az időben odamentek Jézushoz a tanítványai, és megkérdezték tőle: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” Jézus odahívott egy kisgyereket, közéjük állította, és azt mondta: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában, és aki befogad egy ilyen gyermeket a nevemben, engem fogad be. De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban jár, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. Jaj a világnak a botrányok miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok forduljanak elő, mégis jaj annak, aki botrányt okoz! Ha kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le és dobd el! Jobb neked csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal vetnek az örök tűzre. Ha pedig szemed botránkoztat meg, vájd ki és dobd el, mert jobb, ha félszemmel mész be az életre, mint ha két szemmel vetnek a kárhozat tüzére. Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik a mennyekben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.”

Mt 10,16-22

Mondta az Úr tanítványainak: „Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroztatnak benneteket! Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tegyetek tanúságot előttük és a pogányok előtt. Amikor előállítanak benneteket, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok! Abban az órában megadatik nektek, hogy mit mondjatok. Mert hisz nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. Halálra adja majd a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak, és halálra adják őket. Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek az én nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.”

A szent kereszt körmenete

Ez az ünnep az általános vélemény szerint Konstantinápolyban keletkezett. Augusztus hónapban gyakran volt járvány vagy más baj a fővárosban. Ezért, a császári udvari templomban őrzött szent keresztdarabot a Szent Bölcsességről elnevezett főtemplomba vitték, ahol vízszentelést végeztek. Azután két héten keresztül végighordozták az egész városon át, könyörgéseket végeztek, hogy megszentelje a helyeket és eltávolítsa a bajokat. Augusztus 14-én az Úr életadó keresztjének ereklyéjét visszavitték a császári palotába. Az ünnep a IX. században keletkezett.

A szent Makkabeus vértanúk

A Palesztinát Krisztus előtt 200 körül elfoglaló szírek az igaz Istentől akarták a zsidók lelkét elfordítani, legkegyetlenebb volt ezen a téren Antiochus Epifánesz király (176-63.), aki a jeruzsálemi templomot is megszentségtelenítette. A vallásüldözés egyik eseménye volt a Makkabeus-vértanúk szenvedése. Egy zsidó család: az anya 7 gyermekével együtt kerültek a zsarnok ítélőszéke elé. Nem akarták a Törvény által tilalmazott sertéshúst megenni. Ezért egymásután kínozták és ölték meg őket. Mindnyájuknak végig kellett néznie, egy testvérük kínját és halálát. Anyjuk látta őket szenvedni, de nem ijedt meg, sőt bátorította fiait a kínok elszenvedésére. A hetediket kínoztatta meg a legjobban. Mindnyájan állhatatosak maradtak hitük megvallásában. Legutoljára a hős anyát ölték meg. Vértanúságuk történetét megtaláljuk az ószövetségi Szentírásban, a Makkabeusok II. könyvének 7. fejezetében. Nevüket a Szentírás nem sorolja fel, de mivel közvetlenül előfutárai voltak annak a szabadságharcnak, amelynek vezére a hős Makkabeus Judás volt, azért nevezik őket Makkabeus-vértanúknak. Vértanúk lettek Krisztus előtt 166-ban.