Zsid 11,33b-12,2a

Testvéreim! Minden szentek a hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját zárták be, tűz hevét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, és idegenek seregeit futamították meg. Asszonyok kapták vissza halottaikat feltámadás révén. Megkínoztak viszont másokat, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadásban legyen részük. Mások a megszégyenítés és a megkorbácsoltatás próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, szétfűrészelték, karddal megölték őket. Juhok és kecskék bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, akikre nem volt méltó a világ. Bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld hasadékaiban. És mindezeken – noha hitük okán jó tanúbizonyság szólt mellettük – nem teljesült be az ígéret. Isten ugyanis számunkra valami jobbról gondoskodott: azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre. Ezért tehát mi is, akiket a tanúknak ekkora sokasága vesz körül, tegyünk le minden terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatosan fussuk meg az előttünk levő pályát! Szegezzük tekintetünket Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére.

1Kor 11,8-23a

Testvéreim! Nem a férfi lett az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. És nem is a férfi lett teremtve az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy fölötte álló tekintély jelét viselje a fején, az angyalok miatt is. De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. Mert ahogy az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által, mindkettő pedig Istentől. Ítéljétek meg magatok, vajon illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkozni Istenhez! Vajon maga a természet is nem arra tanít-e titeket, hogy szégyen, ha a férfi megnöveszti a haját, az asszonynak ellenben ékesség, ha megnöveszti a haját, mert fátyolként adatott neki a haj. Ha pedig valaki erről akar vitatkozni, sem nekünk nincsen ilyen szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek. Ezeket elrendelve nem dicsérlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra szolgál az, hogy összejöttök. Először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem. Mert „elkerülhetetlen – mondjátok – a megoszlás”, hogy nyilvánvalóvá legyen, kik a kipróbáltak közöttetek. Így amikor összejöttök, az étkezés nem az Úr vacsorája, mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját falja, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik. Talán nincsen otthonotok evésre, ivásra? Vagy megvetitek-e Isten egyházát, és szégyenbe hozzátok a nélkülözőket? Mit mondjak erre? Dicsérjelek-e titeket? Nem dicsérlek. Mert én az Úrtól kaptam a hagyományt, amit átadtam nektek.

Zsid 11,33b-12,2a

Testvéreim! A szentek a hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját zárták be, tűz hevét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, és idegenek seregeit futamították meg. Asszonyok kapták vissza halottaikat feltámadás révén. Megkínoztak viszont másokat, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadásban legyen részük. Mások a megszégyenítés és a megkorbácsoltatás próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, szétfűrészelték, karddal megölték őket. Juhok és kecskék bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, akikre nem volt méltó a világ. Bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld hasadékaiban. És mindezeken – noha hitük okán jó tanúbizonyság szólt mellettük – nem teljesült be az ígéret. Isten ugyanis számunkra valami jobbról gondoskodott: azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre. Ezért tehát mi is, akiket a tanúknak ekkora sokasága vesz körül, tegyünk le minden terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatosan fussuk meg az előttünk levő pályát! Szegezzük tekintetünket Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére.

Mt 10,16-22

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroztatnak benneteket! Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tegyetek tanúságot előttük és a pogányok előtt. Amikor előállítanak benneteket, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok! Abban az órában megadatik nektek, hogy mit mondjatok. Mert hisz nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. Halálra adja majd a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak, és halálra adják őket. Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek az én nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.”

Mt 17,10-18

Abban az időben Jézust megkérdezték tanítványai: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Jézus így felelt nekik: „Illés eljön ugyan, és helyreállít mindent. Én viszont azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem úgy bántak vele, ahogy akartak. Így szenved majd tőlük az Emberfia is.” Ekkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik. Amikor visszaértek a tömeghez, odalépett hozzá egy ember, térdre hullott előtte, és így szólt: „Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és kínlódva szenved, mert sokszor tűzbe esik, máskor meg vízbe. Elhoztam tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani.” Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig leszek még veletek? Meddig tűrlek titeket? Hozzátok őt ide!” Erre Jézus ráparancsolt, és az ördög kiment belőle, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.

A szent kereszt körmenete

Ez az ünnep az általános vélemény szerint Konstantinápolyban keletkezett. Augusztus hónapban gyakran volt járvány vagy más baj a fővárosban. Ezért, a császári udvari templomban őrzött szent keresztdarabot a Szent Bölcsességről elnevezett főtemplomba vitték, ahol vízszentelést végeztek. Azután két héten keresztül végighordozták az egész városon át, könyörgéseket végeztek, hogy megszentelje a helyeket és eltávolítsa a bajokat. Augusztus 14-én az Úr életadó keresztjének ereklyéjét visszavitték a császári palotába. Az ünnep a IX. században keletkezett.

A szent Makkabeus vértanúk

A Palesztinát Krisztus előtt 200 körül elfoglaló szírek az igaz Istentől akarták a zsidók lelkét elfordítani, legkegyetlenebb volt ezen a téren Antiochus Epifánesz király (176-63.), aki a jeruzsálemi templomot is megszentségtelenítette. A vallásüldözés egyik eseménye volt a Makkabeus-vértanúk szenvedése. Egy zsidó család: az anya 7 gyermekével együtt kerültek a zsarnok ítélőszéke elé. Nem akarták a Törvény által tilalmazott sertéshúst megenni. Ezért egymásután kínozták és ölték meg őket. Mindnyájuknak végig kellett néznie, egy testvérük kínját és halálát. Anyjuk látta őket szenvedni, de nem ijedt meg, sőt bátorította fiait a kínok elszenvedésére. A hetediket kínoztatta meg a legjobban. Mindnyájan állhatatosak maradtak hitük megvallásában. Legutoljára a hős anyát ölték meg. Vértanúságuk történetét megtaláljuk az ószövetségi Szentírásban, a Makkabeusok II. könyvének 7. fejezetében. Nevüket a Szentírás nem sorolja fel, de mivel közvetlenül előfutárai voltak annak a szabadságharcnak, amelynek vezére a hős Makkabeus Judás volt, azért nevezik őket Makkabeus-vértanúknak. Vértanúk lettek Krisztus előtt 166-ban.