1Kor 3,9-17

Testvéreim! Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Az Istentől nekem adott kegyelem szerint bölcs építőmesterként alapot vetettem, de más épít rá. De mindenki vigyázzon, hogyan épít rá! Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, ami Jézus Krisztus. Azt, hogy valaki aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát vagy szalmát épít erre az alapra, majd ama nap fogja világossá tenni, mivel tűzzel érkezik, és akkor mindenkinek nyilvánvalóvá lesz a munkája; s hogy mit ér, a tűz fogja megmutatni. Akinek a munkája, amit épített, megmarad, az jutalmat fog kapni. Akinek a munkája elég, az kárt szenved. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön megy át. Nem tudjátok-e, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? Ha valaki Isten templomát pusztítja, azt elpusztítja Isten, mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.

Mt 14,22-34

Abban az időben Jézus kényszerítette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előtte a túlsó partra, addig ő hazaküldi a sokaságot. Miután hazaküldte a sokaságot, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, és ő ott volt egymagában. A bárka már a tenger közepén volt, miközben hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka, a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a tengeren. Amikor a tanítványok észrevették, hogy a tengeren jár, megrémültek, azt mondták, hogy kísértet, és félelmükben felkiáltottak. Jézus azonban rögtön megszólította őket: „Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!” Erre Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter kilépett a bárkából, és elindult, hogy Jézushoz menjen a vízen. Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta: „Te kishitű, miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, a szél nyomban elült. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!” Miután pedig átkeltek a tengeren, Genezáret földjére értek.

Szent Lőrinc és vértanútársai

Szent Sixtus görög származású volt, és kitűnt tanultságával és jámborságával. Róma püspöke volt. Krisztus hitének terjesztése miatt a mamertini börtönbe zárták és halálra ítélték. Amikor a vesztőhelyre vitték 2 diakónusával. Felicissimussal és Agapétosszal találkozott velük Lőrinc archidiakónusa. A vértanú pápa megjövendölte neki, hogy 3 nap múlva ő is követi őket a vértanúságban. Lőrinc erre szétosztotta az egyház vagyonát a szegények között. A vesztőhelyen jelentette a pápának, hogy minden kincset szétosztott. Hippolitus tribunus ezt hallva, őrizetbe vette az ifjút. A városparancsnok az egyház kincseit kereste rajta. Ő három nap múlva elé vezette az egyház szegényeit, akiket gondozott. A megsértett parancsnok először megostoroztatta, majd végül tüzes rostélyra fektette. Végig imádkozva tűrte a nagy kínokat és így halt meg 258-ban. Még azon a napon megtért 175 katona, és a szenátorok közül is sokan. A vértanú testét vállaikon vitték Tivoli felé és eltemették.