2Kor 5,15-21

Testvéreim! Krisztus azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne éljenek többé önmaguknak, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Úgyhogy mi mostantól fogva senkit sem emberi mérték szerint minősítünk. Még ha Krisztust emberi mérték szerint értékeltük is, többé már nem úgy értékeljük. Más szóval, ha valaki Krisztusban van, akkor az új teremtmény: minden régi a múlté; íme, új dolgok jöttek létre. Mindez pedig Isten műve, aki kiengesztelődött velünk Krisztus által, és a kiengesztelődés szolgálatát adta számunkra feladatul. Azaz Isten a világgal Krisztusban engesztelődött ki: nem tartván számon az emberek vétkeit ránk bízta a kiengesztelődésről szóló igehirdetést. Tehát Krisztus követei vagyunk, azaz mintha maga Isten kérne általunk. Krisztus nevében könyörgünk: engesztelődjetek ki Istennel! Mert azt, aki bűntelen volt, értünk bűnné tette, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.

Mk 1,16-22

Abban az időben, amikor Jézus a Galileai-tenger partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András épp hálót vetnek a tengerbe, mivel halászok voltak. Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek utánam, és emberek halászává teszlek benneteket!” Azon nyomban otthagyták hálójukat, és követték őt. Kissé továbbhaladva, megpillantotta Zebedeus fiát, Jakabot, és testvérét, Jánost, amint a hálójukat javítgatták a bárkában. Nyomban elhívta őket. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust, halászlegényeivel a bárkában, és a nyomába szegődtek. Betértek Kafarnaumba. Itt szombaton mindjárt elment a zsinagógába, és tanított. Tanításán elámultak, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.

Szent Euplosz vértanú

Euplusz a szicíliai Katána városában volt az egyház diakónusa, magával hordta az evangéliumot, és félelem nélkül hirdette az evangéliumot a pogányok között. A hit erejével még a bálványtemplomokat is le tudta rombolni. A kereszténység ellenségei elfogták őt az egyik házban, ahol éppen az evangéliumot olvasta másoknak. Abban mindig a reményben vitték Calvisianus helytartó elé, hogy a kínzások megingatják a diakónus állhatatosságát. Börtönbe vitték, ott éheztették és szomjúsággal gyötörték. Hét napig a börtönben imádkozott, ahol Isten forrást fakasztott neki, hogy szomját olthassa. Másodjára is az ítélőszék elé állították, ahol ismét kereszténynek vallotta magát, őt pedig végül halálra ítélték. Fára függesztették, vaskampókkal szaggatták testét, de ő mindezek között Istenhez fordulva imádkozott és tűrt. A lefejezés előtt időt kért az imádságra. A vesztőhelyen elővette az evangéliumot és Jézus csodáiról olvasott belőle. Lefejezés által nyerte el a vértanúságot 304-ben, augusztus 11-én.