1Kor 15,12-19

Testvéreim! Ha Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy a halottak nem támadnak fel? Hiszen ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló az igehirdetésünk, s hiábavaló a hitetek is. Sőt Isten ellen szóló, hamis tanúknak is bizonyulunk, mivel tanúságot tettünk, hogy Isten feltámasztotta Krisztust, holott – ha csakugyan nincs feltámadás a halottaknak –, akkor nem támasztotta fel. Ha ugyanis nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hitetek semmit sem ér: még mindig bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban nyugszanak. Ha kizárólag erre az életre való tekintettel helyeztük reményünket Krisztusba, akkor szánalmasabbak vagyunk minden embernél.

Mt 21,18-22

Abban az időben Jézus a városba tartva megéhezett. Az út mentén meglátott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt hozzá: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa hirtelen kiszáradt. Ennek láttán a tanítványok csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott ki ilyen hirtelen a fügefa?” Jézus így válaszolt nekik: „Bizony, mondom nektek, ha volna hitetek, és nem kételkednétek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondanátok: »Emelkedj föl és vesd magad a tengerbe!«, az is meglesz. Mindazt, amit hittel kértek az imádságban, megkapjátok.”

Szent Euplosz vértanú

Euplusz a szicíliai Katána városában volt az egyház diakónusa, magával hordta az evangéliumot, és félelem nélkül hirdette az evangéliumot a pogányok között. A hit erejével még a bálványtemplomokat is le tudta rombolni. A kereszténység ellenségei elfogták őt az egyik házban, ahol éppen az evangéliumot olvasta másoknak. Abban mindig a reményben vitték Calvisianus helytartó elé, hogy a kínzások megingatják a diakónus állhatatosságát. Börtönbe vitték, ott éheztették és szomjúsággal gyötörték. Hét napig a börtönben imádkozott, ahol Isten forrást fakasztott neki, hogy szomját olthassa. Másodjára is az ítélőszék elé állították, ahol ismét kereszténynek vallotta magát, őt pedig végül halálra ítélték. Fára függesztették, vaskampókkal szaggatták testét, de ő mindezek között Istenhez fordulva imádkozott és tűrt. A lefejezés előtt időt kért az imádságra. A vesztőhelyen elővette az evangéliumot és Jézus csodáiról olvasott belőle. Lefejezés által nyerte el a vértanúságot 304-ben, augusztus 11-én.