1Kor 15,29-38

Testvéreim! Mi értelme van annak, hogy többen a halottakra való tekintettel felveszik a keresztséget? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg rájuk való tekintettel? És mi miért tesszük ki magunkat szüntelenül veszélynek? Nap mint nap a halállal nézek szembe. Ez úgy igaz, testvérek, mint az, hogy ti vagytok büszkeségem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Ha csak emberi távlatokat figyelembe véve küzdöttem volna a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom lett volna belőle? Ha nem támadnak fel a halottak, akkor „együnk-igyunk, hiszen holnap úgyis meghalunk”. Ne ámítsátok magatokat: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” Józanodjatok ki, ahogy illik, és ne vétkezzetek többé! Némelyek, úgy tűnik, semmiféle tudással nem rendelkeznek Istenről. Ezt azért mondom, hogy szégyenkezzetek. De – mondhatja valaki – hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? Esztelen! Amit elvetsz, csak akkor kel életre, ha előbb meghal. És mit vetsz? Amit elvetsz, az nem a növény, ami majd kifejlődik, hanem csupán a mag, akár búzáé, akár valami másé. De Isten olyan „testet” ad neki, amilyet meghatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő „testet”.

Mt 21,23-27

Abban az időben, amikor Jézus bement a templomba, és ott tanított, odamentek hozzá a főpapok és a nép vénei, és megkérdezték: „Milyen hatalommal teszed ezeket? És ki adta neked ezt a hatalmat?” Jézus feleletül ezt mondta nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, én is megmondom, milyen hatalommal teszem ezeket. Honnan volt János keresztsége? A mennyből vagy az emberektől?” Azok így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk: »a mennyből«, azt fogja mondani: »Akkor miért nem hittetek neki?« Ha pedig azt mondjuk: »az emberektől«, félnünk kell a néptömegtől, hisz Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.” Erre ő is válaszolt nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

Szent Fótiosz és Anikétász vértanúk

Anikétosz vértanú Nikomédiában volt egy sereg katona vezére. Amikor kitört Diocletianus császár keresztényüldözése, Anikétosz bátran elment a császárhoz, kereszténynek vallotta magát, megrótta a császárt a bálványok tisztelete miatt, és hogy ártatlan keresztény embereknek ontja ki vérét. A haragvó császár megverette, úgy, hogy kilátszottak csontjai. Azután a vadállatok elé dobatta, de azok nem nyúltak hozzá, ő eközben imádkozott. Imádsága alatt földrengés támadt, melynek következményeként a bálványtemplom a város falainak egy részével együtt leomlott, és sok pogányt megölt. A császár ezek után megparancsolta, hogy fejezzék le a vértanút. A hóhér, aki kihúzta kardját, érzéketlenül földre esett. Ezután próbálták Anikétoszt égetni, de a tűz kialudt, beledobták olajba, de az meghűlt. Ekkor Anikétosz unokaöccse Fótiosz üdvözölte őt, és megszégyenítette a császárt. Akkor Fótioszt megkötözték, a hóhér feléje emelte kardját, de a hóhért ölte az meg. Eközben nagy kemencét építettek, hogy abba dobják a vértanúkat. Elsőnek Fótiosz és Anikétosz ment bele, utána több más keresztény is. Imádsággal az ajkukon mindnyájan meghaltak 306 körül. Nevüket említjük az olaj megáldásának és a kisebb vízszentelés imájában.