2Kor 6,11-16b

Testvéreim! Őszinte szóval és kitárt szívvel állunk előttetek, korintusiak! Nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra, hanem a ti szívetekben van kevés hely számunkra. A kölcsönösség okán – mint gyermekeimhez szólok – ti is tárjátok ki a szíveteket! Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igaz mivoltnak a törvényszegéshez, vagy a világosságnak a sötétséghez? Miféle kapcsolatban van Krisztus és Beliár? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mi pedig az élő Isten temploma vagyunk, ahogy az Isten mondta.

Mk 1,23-28

Abban az időben a zsidók zsinagógájában volt egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltott fel: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? A vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: Az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt, így szólva: „Hallgass, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiabálás közepette kiment belőle. Mindnyájan elcsodálkoztak. „Mi ez? - kérdezgették vitatkozva egymástól. Mi ez az új tanítás? Hiszen akkora a hatalma, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, és azok engedelmeskednek is neki.” Hamarosan elterjedt a híre Galilea egész vidékén.

Szent Fótiosz és Anikétász vértanúk

Anikétosz vértanú Nikomédiában volt egy sereg katona vezére. Amikor kitört Diocletianus császár keresztényüldözése, Anikétosz bátran elment a császárhoz, kereszténynek vallotta magát, megrótta a császárt a bálványok tisztelete miatt, és hogy ártatlan keresztény embereknek ontja ki vérét. A haragvó császár megverette, úgy, hogy kilátszottak csontjai. Azután a vadállatok elé dobatta, de azok nem nyúltak hozzá, ő eközben imádkozott. Imádsága alatt földrengés támadt, melynek következményeként a bálványtemplom a város falainak egy részével együtt leomlott, és sok pogányt megölt. A császár ezek után megparancsolta, hogy fejezzék le a vértanút. A hóhér, aki kihúzta kardját, érzéketlenül földre esett. Ezután próbálták Anikétoszt égetni, de a tűz kialudt, beledobták olajba, de az meghűlt. Ekkor Anikétosz unokaöccse Fótiosz üdvözölte őt, és megszégyenítette a császárt. Akkor Fótioszt megkötözték, a hóhér feléje emelte kardját, de a hóhért ölte az meg. Eközben nagy kemencét építettek, hogy abba dobják a vértanúkat. Elsőnek Fótiosz és Anikétosz ment bele, utána több más keresztény is. Imádsággal az ajkukon mindnyájan meghaltak 306 körül. Nevüket említjük az olaj megáldásának és a kisebb vízszentelés imájában.