2Kor 7,1b-10a

Testvéreim! Tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket! Adjatok helyet nekünk a szívetekben! Senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem károsítottunk, senkit meg nem csaltunk. Nem ítélet gyanánt mondom, hiszen az imént mondtam, hogy a szívünkben vagytok, hogy együtt éljünk, és együtt haljunk. Teljes nyíltsággal vagyok irántatok. Nagyon büszke vagyok rátok. Vigasztalódás tölt el, és minden gyötrelem ellenére túlárad bennem az öröm. Amikor ugyanis megérkeztünk Makedóniába, testünknek nem volt nyugalma. Ellenkezőleg, mindenféle gyötrelemben volt részünk: perlekedés körülöttünk, aggodalmak bennünk. De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz érkezésével. De nemcsak az ő érkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ő nálatok megvigasztalódott. Hírül hozta ugyanis nekünk, mennyire látni akartok engem, mennyire bánkódtok miattam, mennyire ragaszkodtok hozzám; úgyhogy még jobban megörültem. Mert ha elszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom. Bántam ugyan – mivel most látom, hogy az a levél, ha csak kis időre is, de elszomorított titeket –, de most már örülök. Nem annak, hogy elszomorodtatok, hanem hogy megtérésetekre szolgált a szomorúság. Isten akarata szerint szomorodtatok el, és így miattunk semmiben nem vallotok kárt. Mert az Isten akarata szerinti szomorúság az üdvösségre vezető töredelmet munkálja.

Mk 1,29-35

Abban az időben Jézus Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába ment. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Nyomban szóltak neki róla. Odament hozzá, és kézen fogva fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Napnyugta után, amikor beesteledett, odahordták hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város az ajtónál gyülekezett. Sok beteget meggyógyított különféle betegségekből, és sok ördögöt kiűzött, de nem engedte őket szóhoz jutni, mert tudták, hogy ő a Krisztus. Hajnaltájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott.

Urunk színeváltozása

A mai nagy ünnep történetét, hogy Jézus a hegyen színében átváltozott 3 apostola szemeláttára. A három szinoptikus evangélista: Máté, Márk és Lukács beszéli el evangéliumában. Sőt Péter apostol is említi II. levelében: „Az Úr azért vitte magával Pétert, hogy … az a tanúság, amit igazán mondott, megerősödik az Atya tanúságával … Magával vitte Jakabot, mint aki az apostolok közül mindegyiknél hamarabb hal meg Krisztusért … Végül magával vitte Jánost, mint szüzet, hogy meglátva Isten Fiának örök dicsőségét, ezeket a szavakat mennydörögje: … Isten, volt az Ige! … Ezenkívül a színeváltozás hegyén Péter … megláthatja az ő igazi dicsőségét” mondja ünnepi gondolataiban Damaszkuszi szent János. „Így amikor majd az apostolok azt látják, hogy (Jézust) elárulják, hogy halálos gyötrelmében azért könyörög, hogy múljék el tőle a halál kelyhe, és azután a főpap udvarába hurcolják, emlékeznek a Tábor hegyre való felmenetelükre és megértik, hogy nem akarata ellenére szolgáltattak ki a halálnak Azt, Akit az Istenség dicsőségével körülövezve láttak, és akiről hallották a bizonyságot: Ő Isten szeretett Fia.” Ezekkel a gondolatokkal Kalábriai Teofán hozza közelebb hozzánk az Ünnep történetét. Cezareai Euszébiosz és Damaszkuszi szent János atya egy hagyományra támaszkodva azt írják, hogy ez a csodálatos jelenség 40 nappal történt Nagypéntek előtt. Hogy a hagyomány kifejezésre jusson, a szent kereszt felmagasztalása előtt 40 nappal ünnepeljük meg a színeváltozás eseményét.