2Kor 6,11-16a

Testvéreim! Őszinte szóval és kitárt szívvel állunk előttetek, korintusiak! Nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra, hanem a ti szívetekben van kevés hely számunkra. A kölcsönösség okán – mint gyermekeimhez szólok – ti is tárjátok ki a szíveteket!
Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igaz mivoltnak a törvényszegéshez, vagy a világosságnak a sötétséghez? Miféle kapcsolatban van Krisztus és Beliár? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mi pedig az élő Isten temploma vagyunk, ahogy az Isten mondta.

1Tim 3,13-4,5

Fiam, Timóteus! Akik jól teljesítik szolgálatukat, azok szép megbecsülésre tesznek szert, és nagy magabiztosságra a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésében.
Ezeket abban a reményben írom neked, hogy hamarosan eljutok hozzád. Ha esetleg késnék, innét tudd meg, milyen magatartást kell tanúsítanod Isten háza népe körében, azaz az élő Isten egyházában, amely az igazság oszlopa és szilárd alapja.
Mindannyian megvalljuk, hogy nagy az istenfélő élet titka:
Aki testben mutatkozott meg, lélekben nyert igazolást. Megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között. Hittek benne a világon, felvétetett a dicsőségbe.
A Lélek határozottan kijelenti: az utolsó időkben néhányan elszakadnak a hittől, mert álságos lelkekre és démoni tanításokra hallgatnak, olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akiknek a lelkiismeretébe tüzes vassal bélyeget sütöttek. Ezek tiltják a házasságot, és azt javallják, hogy tartózkodni kell bizonyos ételektől, amiket pedig Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői. Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, ugyanis megszentelődik Isten igéje és az imádság által.

Mk 1,23-28

Abban az időben a zsidók zsinagógájában volt egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltott fel: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? A vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: Az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt, így szólva: „Hallgass, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiabálás közepette kiment belőle. Mindnyájan elcsodálkoztak. „Mi ez? - kérdezgették vitatkozva egymástól. Mi ez az új tanítás? Hiszen akkora a hatalma, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, és azok engedelmeskednek is neki.” Hamarosan elterjedt a híre Galilea egész vidékén.

Lk 9,51-56; 10,22-24; 13,22

Abban az időben, amikor közeledtek Jézus felvételének napjai, arcát megkeményítve úgy határozott, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, és eljutottak a szamariaiak egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mert Jeruzsálembe szándékozott menni. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János ezt mondták: „Uram, akarod-e, hogy ‒ amint Illés is tette ‒ kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?” De ő hozzájuk fordulva megfeddte őket, és ezt mondta: „Nem tudjátok, milyen lelkűek vagytok? Az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek lelkét elveszítse, hanem hogy üdvözítse.” És elmentek egy másik faluba.
Történt pedig, hogy az úton haladva ezt mondta követőinek: „Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Majd külön a tanítványokhoz fordulva így szólt: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.” Ezután városokon és falvakon haladt át, miközben tanított, és folytatta útját Jeruzsálem felé.

Jézus Krisztus edesszai képe

Jézus Krisztus földi életében, csodáinak híre eljutott az Eufráteszen túli Edessza városába. A leprától szenvedő Abgár király Ananiás képfestőt küldte el egy levéllel Jézushoz, hogy menjen el hozzá és gyógyítsa meg őt. Ananiás hiába akarta Jézus arcát megfesteni, nem sikerült neki. Jézus megígérte, hogy tanítványai közül küld a királyhoz valakit. Akkor az Úr, megtörölte arcát egy kendővel, és csodásán rajta maradt az Ő isteni arca. Abgár nagy tisztelettel fogadta a nem kézzel festett képet, és azonnal meggyógyult leprájától. Bíborban született Konstantin király 944. augusztus 16-án Konstantinápolyba vitte a csodás képet és erre a napra ünnepet rendelt el. Van egy hagyomány, mely szerint, amikor a keresztes vitézek elfoglalták Konstantinápolyt, ezt a szentképet Velencébe akarták vinni csónakon, de a csónak, amelyben vitték elsüllyedt a Márvány tenger hullámaiban.

Szent Diomédész vértanú

Szent Diomédész a Kilikiai Tarzusban született. Foglalkozására nézve orvos volt, Mint keresztény ember nemcsak a testet, hanem a keresztény hit terjesztésével a lelkeket is gyógyította. Sokat utazott a hit terjesztése érdekében; amikor Nikeába érkezett, Diocletianus császár katonákat küldött elfogására. A Nikeából Nikomédiába, a szenvedések helyére vezető úton Diomédész meghalt. A kísérő katonák – hogy bizonyítsák a parancs teljesítését – levágták a fejét, és azt a császárnak vitték. Isten ezért vaksággal büntette meg őket. Szemük világát csodálatos módon csak akkor nyerték vissza, amikor a levágott fejet visszavittek és a testhez illesztették. Ez a III. század végén vagy a IV. század elején történt.