2Kor 12,10-19

Testvéreim! Ezért telik kedvem a gyöngeségben: a Krisztusért való bántalmazásban, szűkölködésben, üldöztetésben és szorongattatásban. Amikor ugyanis gyöngének bizonyulok, akkor vagyok erős.
Esztelenné lettem. Ti kényszerítettetek rá. Nektek kellett volna ugyanis engem ajánlanotok, hiszen, noha semmi vagyok, semmiben sem maradtam el e fő-fő apostolok mögött. Apostolságom ismertetőjegyei nyilvánvalóvá lettek közöttetek teljes béketűrésben jelek és csodák és az isteni erő működése által. Mert a többi egyházhoz képest miben szenvedtetek hátrányt, hacsak abban nem, hogy én magam nem voltam a terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot!
Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek a terhetekre, mert nem a tiéteket keresem, hanem titeket. Hiszen nem a gyermekeknek kell gyűjteniük a szülők számára, hanem a szülőknek a gyermekek számára. Én magam örömest hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek. Mert ennyire szeretlek titeket, ezért szerettek kevésbé engem? Ám legyen! Én személy szerint nem voltam terhetekre, de, úgymond, ravasz ember lévén, csellel fogtalak meg titeket. Vagy valamelyik küldöttem révén csaltalak meg benneteket? Felkértem Tituszt, és vele együtt küldtem el azt a testvért is. Talán Titusz csalt meg titeket? Nem ugyanaz a Lélek vezetett mindkettőnket? Nem egyazon úton jártunk?
Már régóta azt gondoljátok, hogy előttetek mentegetőzünk? Nem erről van szó. Krisztusban Isten színe előtt beszélünk, s mindez, szeretteim, a ti épülésetekre van.

Mk 4,10-23

Abban az időben a tanítványok külön Jézushoz járultak, és a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi a magvetőről szóló példabeszéd értelme. Ezt felelte nekik: „Nektek adatott, hogy megismerjétek az Isten országa titkát, a kívülállók azonban mindent példabeszédben kapnak, hogy nézvén nézzenek, de ne lássanak, hallván halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bűneik megbocsáttassanak.” Aztán így szólt: „Vajon nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan értitek meg akkor majd az összes példabeszédet? A magvető az igét veti. Akikben útszélre hull az ige, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Ugyanígy, akikben köves talajra hull a mag, amikor hallják az igét, örömmel fogadják, de nem ver bennük gyökeret, mert csak a pillanatnak élnek. Ezért ha szorongatás vagy üldözés éri őket az ige miatt, hamar elbotlanak. És mások, akikben a tövisek közé hullik, hallják ugyan az igét, de az e világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi vágy szívükbe hatol, elfojtja az igét, úgyhogy terméketlen marad. Végül, akikben jó földbe hull, azok hallják a tanítást, magukévá is teszik, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros, a harmadik százszoros termést hoz.” Ezután így szólt hozzájuk: „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Szent András vértanú

András, Makszimián császár hadseregének ezredese bátor katona volt és titokban keresztény, katonáival együtt győzelmet aratott a perzsa hadsereg fölött. Azok, akik nem szerették és irigykedtek rá, bevádolták őt az ország kormányzója előtt, hogy keresztény. Antioch helytartó megkötözve maga elé hivatta Andrást, választás elé állította, hogy a császár hadseregében kíván-e tovább szolgálni, vagy Istenének. András erős hangon nyilvánította ki, hogy ő Krisztus Isten szolgája. A helytartó megparancsolta, hogy készítsenek rézből ágyat, tüzesítsék meg, fektessék rá Andrást, hogy égen meg. András nem várta meg a hóhérokat, maga vette le ruháit és feküdt rá a tüzes ágyra. Imádságára Isten kioltotta a tűz erejét. Abban az időben még néhány katonatársát is elfogatta a helytartó és fára szegeztette őket. Az Andrást szerető emberektől való félelme arra kényszerítette a helytartót, hogy engedje szabadon, mindnyájukat. Ő kíséretével együtt Örményországba távozott. Ott egy hegy üregében a Taurusz hegyek között az üldözők elfogták és kivégezték mindnyájukat.