Pol. István apostoli király, Hierotheosz fp. – (Sámuel pr.)
◀︎ 
 augusztus 20. 
 ▶︎
Korábbi hangos útmutatók >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
Gal 1,11-19

Testvéreim! Emlékeztetlek benneteket, hogy az evangélium, amit én hirdettem, nem emberi mérték szerint való, ugyanis én nem embertől kaptam – nem is tanítottak rá –, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által.
Hiszen hallottatok arról, milyen volt egykori magatartásom a zsidó vallásban: hogy féktelenül üldöztem Isten egyházát, és a pusztulására törtem, és a vallási buzgóság tekintetében sok kortársamat fölülmúltam népem körében, s elfogult rajongója voltam atyáim hagyományainak. De amikor annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, úgy tetszett, hogy kinyilatkoztassa Fiát bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, akkor ahelyett, hogy emberektől kértem volna tanácsot, vagy felmentem volna Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, azonnal Arábiába mentem, aztán ismét visszatértem Damaszkuszba. Majd három évvel később felmentem Jeruzsálembe, hogy találkozzam Kéfással, és nála maradtam tizenöt napig. De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét.

Jn 10,9-16

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem. Amint az Atya ismer engem, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor.”

Szent István király

Szent István, Géza fejedelem és Sarolta fia 975 táján született Esztergomban. Eredetileg Vajknak hívták, az István nevet a keresztség alkalmával vette fel. Ifjúkorától keresztény szellemben nevelték, ez a szellemiség vezette egész királyi uralkodása alatt. Mihelyt a maga ura lett, igyekezett a kereszténységet országában terjeszteni és erősíteni. Gizella bajor hercegnővel kötött házasságot, aki jó házastárs és a térítésben jó munkatársnak bizonyult. Házasságukból több gyermek született, de csak Imre maradt meg, aki ifjú korában egy vadászat alkalmával életét vesztette. István király követséget küldött II. Szilveszter pápához, akitől koronát kért, és felhatalmazást az Egyház megszervezésére, Megkoronáztatása után, hozzálátott nagy tervei megvalósításához. Püspökségeket alapított jó püspökökkel. Kolostorokat alapított, hogy szerzetesei tanítsák az embereket. Törvényeivel az országot igyekezett a jóra vezetni és arra, hogy Európa népei között méltán foglaljon helyet a magyar nép. Mint jó keresztény életének jó példájával is tanította népét. Eletében több csapás, betegség is kísérte, míg 1038, augusztus 15-én visszaadta lelkét Istennek. A székesfehérvári templomban helyezték el. Jobb kezének ereklyéje a mai napig fennmaradt.