Pol. István apostoli király, Hierotheosz fp. – (Sámuel pr.)
◀︎ 
 augusztus 20. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2019. december 2-8.
Gal 1,11-19

Emlékeztetlek benneteket, testvérek, hogy az evangélium, amit én hirdettem, nem emberi mérték szerint való, ugyanis én nem embertől kaptam – nem is tanítottak rá –, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által. Hiszen hallottatok arról, milyen volt egykori magatartásom a zsidó vallásban: hogy féktelenül üldöztem Isten egyházát, és a pusztulására törtem, és a vallási buzgóság tekintetében sok kortársamat fölülmúltam népem körében, s elfogult rajongója voltam atyáim hagyományainak. De amikor annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, úgy tetszett, hogy kinyilatkoztassa Fiát bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, akkor ahelyett, hogy emberektől kértem volna tanácsot, vagy felmentem volna Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, azonnal Arábiába mentem, aztán ismét visszatértem Damaszkuszba. Majd három évvel később felmentem Jeruzsálembe, hogy találkozzam Kéfással, és nála maradtam tizenöt napig. De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét.

Jn 10,9-16

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Bizony, bizony, mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Annak az őr ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Amikor saját juhait kibocsátja, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját. Idegent viszont nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani. Jézus tehát ismét szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy én vagyok a juhok számára az ajtó. Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál.”

Szent István király

Szent István, Géza fejedelem és Sarolta fia 975 táján született Esztergomban. Eredetileg Vajknak hívták, az István nevet a keresztség alkalmával vette fel. Ifjúkorától keresztény szellemben nevelték, ez a szellemiség vezette egész királyi uralkodása alatt. Mihelyt a maga ura lett, igyekezett a kereszténységet országában terjeszteni és erősíteni. Gizella bajor hercegnővel kötött házasságot, aki jó házastárs és a térítésben jó munkatársnak bizonyult. Házasságukból több gyermek született, de csak Imre maradt meg, aki ifjú korában egy vadászat alkalmával életét vesztette. István király követséget küldött II. Szilveszter pápához, akitől koronát kért, és felhatalmazást az Egyház megszervezésére, Megkoronáztatása után, hozzálátott nagy tervei megvalósításához. Püspökségeket alapított jó püspökökkel. Kolostorokat alapított, hogy szerzetesei tanítsák az embereket. Törvényeivel az országot igyekezett a jóra vezetni és arra, hogy Európa népei között méltán foglaljon helyet a magyar nép. Mint jó keresztény életének jó példájával is tanította népét. Eletében több csapás, betegség is kísérte, míg 1038, augusztus 15-én visszaadta lelkét Istennek. A székesfehérvári templomban helyezték el. Jobb kezének ereklyéje a mai napig fennmaradt.