2Kor 8,7-15

Testvéreim! Ahogy mindenben bővelkedtek – hitben, szóban, ismeretben, minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben –, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek! Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgóságának említésével a bennetek lévő szeretet valódiságát is próbára tegyem. Hiszen ismeritek a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelmét: gazdag létére értetek szegénnyé lett, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
Ezzel kapcsolatban elmondom a véleményemet nektek, akik tavaly nemcsak elkezdtétek a gyűjtést, hanem a gyűjtésben való önkéntes részvétel szándékáról is tanúságot tettetek. Most váltsátok tettekre, hogy amilyen az önkéntes részvétel szándéka volt, olyan legyen – lehetőségeitekhez mérten – a véghezvitel is! Mert ha megvan a készség, akkor aszerint kedves az adomány, kinek mije van, nem aszerint, kinek mije nincs. Hiszen nem az a cél, hogy másoknak könnyebb legyen, nektek meg nyomorognotok kelljen; hanem az egyenlőség. A ti jelenlegi fölöslegetek pótolja az ő hiányukat, hogy máskor az ő fölöslegük pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen; amint meg van írva: Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, és aki keveset, nem szűkölködött.

Mk 3,6-12

Abban az időben a farizeusok a Heródes-pártiakkal együtt tanácsot tartottak Jézus ellen, hogy vesztét okozzák. Jézus tanítványaival visszavonult a tó partjára. Nagy tömeg követte Galileából, Júdeából, Jeruzsálemből, Idumeából és a Jordánon túlról. Tírusz és Szidón környékéről szintén nagy tömeg gyűlt köréje, mert hallották, mi mindent visz végbe. Szólt tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát, nehogy a tolongó tömeg agyonnyomja. Sokakat meggyógyított, úgyhogy akinek volt valami baja, az mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse. A tisztátalan lelkek pedig, mihelyt meglátták, elé vetették magukat, és elkezdték kiáltozni: „Te az Isten Fia vagy!” De ő keményen rájuk parancsolt, hogy kilétét föl ne fedjék.

Szent Tádé apostol

Judás apostol egyike volt a Jézustól választott 12 apostolnak. Nevét Lebbeusnak, vagy Judás-Tádénak is írják. Életéről és működéséről semmi biztosat nem tudunk. A hagyomány szerint ő ment el Abgár edesszai királyhoz meggyógyítani betegségéből. Megalapította az edesszai egyházat, aztán Örményországba távozott. Itt sokakat a keresztény hitre térített, szavait sok csodával kísérte. Vértanúságáról az a hagyomány, hogy vadállatok elé dobták, de azok nem bántották, aztán tüzes kemencébe is vetették, de a lángok sem bántották, végül karddal fejezték le 44 körül. Lefedezésekor nagy földrengés támadt, megnyílt a föld és elnyelte a szent apostol testét.

Szent Vassza vértanúnő és társai

Szent Vassza pogány pap felesége volt, és Edesszában élt. Három gyermekük született: Theogneosz Agápiosz és Pisztosz, akiket keresztény jámborságban nevelt. Férje jelentette fel, és azért meg kellett jelennie az ítélőszék előtt. Vassza ott is bátran kereszténynek vallotta magát. Ezért fiaival együtt a börtönbe zárták. Ezután a börtönből kivezetve őt és fiait, anyai szeme előtt kínozták meg gyemekeit. Először Theognoszt függesztették fára és égették meg, aztán Agápioszt verték meg. Fejéről lenyúzták a bőrt, majd a harmadik fiú megkínzásába fogtak. Vassza látta őket szenvedni és bátorította őkét a kitartásra. Végül mindhármukat lefejezték. Utánuk ő következett. Isten ereje sértetlenül őrizte meg a tűztől, víztől és a vadállatoktól. Amikor a tengerbe dobták, három fénylő ember kihúzta, csónakba ültette és a Márvány tenger Alon szigetére ment. Itt a helytartó arra kényszerítette, hogy áldozzon az isteneknek. Ő ezt megtagadta, azért karddal levágták fejét a IV. század elején.