Mt 20,29-34

Abban az időben, amikor Jézus elhagyta Jerikót, nagy tömeg kísérte. És íme, két vak ült az útszélen. Hallva, hogy Jézus megy arra, elkezdtek kiáltozni: „Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid fia!” A nép rájuk parancsolt, hogy hallgassanak, de ők annál jobban kiáltoztak: „Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid fia!” Jézus megállt, odahívta őket magához, és így szólt: „Mit akartok, mit tegyek veletek?” Ők így feleltek: „Uram, hogy megnyíljék a szemünk.” Jézus megkönyörült rajtuk, és megérintette szemüket. Azon nyomban látni kezdett a szemük, és követték őt.

Szent Agatonikosz és vértanútársai

Agatonik Nikomédiában élt Makszimián császár idejében. Nemes családból származott és keresztény volt. Igyekezett az embereket elvonni a bálványimádástól és Krisztus fele vezetni. Amikor a császár Eutolmiosz testőrt Pontusz vidékére küldte a keresztények üldözésére, Karpin helységben találta szent Zotikoszt tanítványaival együtt, akik Krisztust hirdették. A tanítványokat kereszthalálra ítélte, Zotikoszt pedig magával vitte. A császár testőre, visszatérve Nikomédiába, talált egy főembert, akit Agatoník oktatott a keresztény hitre. Elfogta mindkettőjüket, és Zotikosszal és más keresztényekkel együtt, akik között volt Theoprepiosz, Akindin és Szeverián, Thrákiába vitte, hogy ott a császár előtt kínoztassa meg őket. Potama közelében Zotikoszt, Theoprepioszt és Akindint halálra ítélte, mert előbbi sebeik miatt nem bírtak tovább menni. Khalkedon környékén halálra ítélte Szeveriánt, aki bátran megvallotta Krisztus hitét, a többieket pedig Bizáncba vitte és egy darabig ott gyötörte őket, végül Szlimbriában a még megmaradtakat utoljára megkínoztatta és karddal lefejeztette. Ez a III. század, végén vagy a IV. század elején történt.