Eutik fszvt.
◀︎ 
 augusztus 24. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
2Kor 6,11-16a

Atyámfiai! Megnyílt a szánk felétek, a szívünk kitárult. Nem bennünk van szűk hely számotokra, hanem a ti szívetekben van szűk hely. Hogy pedig ezt viszonozzátok, mint gyermekeimnek mondom, tárjátok ki ti is szíveteket! Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igazságnak a gonoszsághoz? Vagy milyen közösség van a világosság és a sötétség között? Hogyan egyeznék meg Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? Hogyan fér össze az Isten temploma a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, miként Isten mondja.

Mk 1,23-28

Abban az időben a zsidók zsinagógájában volt egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltott fel: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus! A vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: Az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt, így szólva: „Hallgass és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiabálás közepette kiment belőle. Mindnyájan elcsodálkoztak. „Mi ez? - kérdezgették vitatkozva egymástól. Mi ez az új tanítás? Hiszen akkora a hatalma, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, és azok engedelmeskednek is neki.” Hamarosan elterjedt a híre Galilea egész vidékén.

Szent Eutik fölszentelt vértanú

Szent Eutik a palesztinai Szebasztéból származott. Bár nem tartozott a 70 közé, apostolként tisztelik. Amikor hallott Krisztus nevének hirdetéséről, felkereste Hittudós szent János apostolt. Mindenütt követte őt, ahol megfordult. Később, szent Pál apostollal találkozva, útitársa és munkatársa lett az Evangélium hirdetésében. Valamelyik apostoltól a kettő közül püspökké lett, és nagy buzgósággal hirdette az Evangéliumot. Szigorú életet élt, tisztogatva lelkét és böjtöléssel öldökölve testi vágyait. Mivel feltárta az istentelen emberek vétkeit, sok megpróbáltatásban volt része miattuk. Amikor az ítélőszék elé állították, Isten Szentlelkével eltelve bátran szemére hányta kínzóinak gonosz tetteiket. Ezért éheztették, vasakkal szurkálták, tűzbe dobták, vadállatok elé vetették, de Isten mindezekben sértetlenül megőrizte szolgáját. Szebasztéban fejezték le az I. század végén vagy a II. század elején.