2Kor 12,10-19

Testvéreim! Kedvem telik a gyöngeségben: a Krisztusért való bántalmazásban, szűkölködésben, üldöztetésben és szorongattatásban. Amikor ugyanis gyöngének bizonyulok, akkor vagyok erős. Esztelenné lettem. Ti kényszerítettetek rá. Nektek kellett volna ugyanis engem ajánlanotok, hiszen, noha semmi vagyok, semmiben sem maradtam el e fő-fő apostolok mögött. Apostolságom ismertetőjegyei nyilvánvalóvá lettek közöttetek teljes béketűrésben jelek és csodák és az isteni erő működése által. Mert a többi egyházhoz képest miben szenvedtetek hátrányt, hacsak abban nem, hogy én magam nem voltam a terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot! Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek a terhetekre, mert nem a tiéteket keresem, hanem titeket. Hiszen nem a gyermekeknek kell gyűjteniük a szülők számára, hanem a szülőknek a gyermekek számára. Én magam örömest hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek. Mert ennyire szeretlek titeket, talán ezért szerettek kevésbé engem? Ám legyen! Én személy szerint nem voltam terhetekre, de, úgymond, ravasz ember lévén, csellel fogtalak meg titeket. Vagy esetleg valamelyik küldöttem révén csaltalak meg benneteket? Felkértem Tituszt, és vele együtt küldtem el azt a testvért is. Talán Titusz csalt meg titeket? Nem ugyanaz a Lélek vezetett-e mindkettőnket? Nem egyazon úton jártunk-e? Már régóta azt gondoljátok, hogy előttetek mentegetőzünk? Nem erről van szó. Krisztusban Isten színe előtt beszélünk, s mindez, szeretteim, a ti épülésetekre van.

Mk 4,10-23

Abban az időben a tanítványok külön Jézushoz járultak, és a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi a magvetőről szóló példabeszéd értelme. Ezt felelte nekik: „Nektek adatott, hogy megismerjétek az Isten országa titkát, a kívülállók azonban mindent példabeszédben kapnak, hogy nézvén nézzenek, de ne lássanak, hallván halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bűneik megbocsáttassanak.” Aztán így szólt: „Vajon nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan értitek meg akkor majd az összes példabeszédet? A magvető az igét veti. Akikben útszélre hull az ige, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Ugyanígy, akikben köves talajra hull a mag, amikor hallják az igét, örömmel fogadják, de nem ver bennük gyökeret, mert csak a pillanatnak élnek. Ezért ha szorongatás vagy üldözés éri őket az ige miatt, hamar elbotlanak. És mások, akikben a tövisek közé hullik, hallják ugyan az igét, de az e világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi vágy szívükbe hatol, elfojtja az igét, úgyhogy terméketlen marad. Végül, akikben jó földbe hull, azok hallják a tanítást, magukévá is teszik, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros, a harmadik százszoros termést hoz.” Ezután így szólt hozzájuk: „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Szent Eutik fölszentelt vértanú

Szent Eutik a palesztinai Szebasztéból származott. Bár nem tartozott a 70 közé, apostolként tisztelik. Amikor hallott Krisztus nevének hirdetéséről, felkereste Hittudós szent János apostolt. Mindenütt követte őt, ahol megfordult. Később, szent Pál apostollal találkozva, útitársa és munkatársa lett az Evangélium hirdetésében. Valamelyik apostoltól a kettő közül püspökké lett, és nagy buzgósággal hirdette az Evangéliumot. Szigorú életet élt, tisztogatva lelkét és böjtöléssel öldökölve testi vágyait. Mivel feltárta az istentelen emberek vétkeit, sok megpróbáltatásban volt része miattuk. Amikor az ítélőszék elé állították, Isten Szentlelkével eltelve bátran szemére hányta kínzóinak gonosz tetteiket. Ezért éheztették, vasakkal szurkálták, tűzbe dobták, vadállatok elé vetették, de Isten mindezekben sértetlenül megőrizte szolgáját. Szebasztéban fejezték le az I. század végén vagy a II. század elején.