2Kor 11,5-21a

Testvéreim! Mindazonáltal úgy gondolom, semmivel sem vagyok alább való a fő-fő apostoloknál. Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem. Ellenkezőleg, ezt mindenki előtt és minden tekintetben bizonyítottuk.
Vagy talán bűnt követtem el, amikor megalázkodtam, hogy titeket felmagasztaljalak azáltal, hogy ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát? Más egyházakat fosztottam ki azzal, hogy fizetséget fogadtam el tőlük, hogy benneteket szolgálhassalak.
Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem voltam senki terhére, amire ugyanis szükségem volt, azt a Makedóniából jött testvérek pótolták; és őrizkedtem attól, hogy bármilyen szempontból a terhetekre legyek, és ettől a jövőben is őrizkedni fogok. Amint igaz, hogy Krisztus igazsága van bennem, ettől a dicsekvésemtől Ahaiában senki sem foszthat meg! Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!
De ezután is úgy fogok cselekedni, ahogy most, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik arra keresnek alkalmat, hogy amivel dicsekednek, abban olyanoknak bizonyuljanak, mint mi. Mert az ilyenek álapostolok, becstelen munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. Nem is csoda, hiszen maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat. Végük méltó lesz tetteikhez!
Megismétlem, senki ne tartson esztelennek! De ha mégis, akkor esztelenként fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. Amit mondok, nem az Úr akarata szerint mondom, hanem esztelenül: dicsekvésre vállalkozva. Minthogy sokan dicsekednek emberi szempontok szerint, én is dicsekedni fogok. Hiszen ti – bölcsek lévén – örömest eltűritek az eszteleneket. Eltűritek ugyanis, ha valaki leigáz titeket, élősködik rajtatok, kihasznál benneteket, hatalmaskodik rajtatok, vagy arcul üt titeket. Szégyenkezve mondom, ehhez, mint mondjátok, mi gyöngék voltunk.

Tit 1,1-5; 2,15-3,2.12-15

Pál – Isten szolgája és Jézus Krisztus apostola, hogy elvezesse a hitre azokat, akiket Isten kiválasztott, hogy megismerjék az igaz vallásossággal összhangban lévő igazságot az örök élet reményében, amit Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért, és a maga idejében ismertté tette szavával az igehirdetés által, amelyre meghívást kaptam üdvözítő Istenünk rendeléséből – Titusznak, a közös hitben igaz fiának: kegyelem és béke Istentől, Atyánktól és Krisztus Jézustól, Üdvözítőnktől!
Azért hagytalak Krétán, hogy rendbe szedd az elintézetlenül maradt ügyeket, és ahogy meghagytam neked, minden városban presbitereket állíts szolgálatba.
Ezt tanítsd! Buzdíts és fegyelmezz teljes határozottsággal! Senki meg ne vessen téged! Emlékeztesd őket arra, hogy vessék alá magukat a hatalmon lévőknek és a hatóságoknak. Engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó tettre! Ne rágalmazzanak meg senkit, kerüljék a viszálykodást, legyenek elnézőek, tanúsítsanak teljes szelídséget minden ember iránt!
Amikor elküldöm hozzád Artemászt vagy Tihikoszt, siess hozzám Nikopoliszba! Elhatároztam ugyanis, hogy ott töltöm a telet. Zénászt, a törvénytudót, és Apollót gondosan indítsd útnak, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt! De tanulják meg a mieink is, hogy jó tettekkel jeleskedjenek ott, ahol sürgős segítségre van szükség, nehogy terméketlenek maradjanak!
Köszöntenek téged valamennyien, akik velem vannak. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben!
A kegyelem legyen mindnyájatokkal!

Mk 4,1-9

Abban az időben Jézus tanítani kezdett a tengernél. Nagy tömeg gyűlt köré, ezért beszállt a bárkába, így ő a tavon volt, az egész tömeg pedig a tengerparton. Példabeszédekben tanította őket sok mindenre, és tanításában ezt mondta nekik: „Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, történt, hogy némely mag az útszélre hullott. Jöttek a madarak és felcsipegették. Egy másik köves talajra hullott, ahol nem volt elég földje. Gyorsan kikelt, mert nem került mélyre a földbe. Amikor azonban felkelt a nap, megperzselődött és elszáradt, mert nem volt gyökere. Ismét másik a tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, és nem hozott termést. A többi pedig a jó földbe hullott, majd kikelve és kifejlődve termést hozott. Az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik százszorosat.” És ezt mondta nekik: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Mt 5,14-19

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van! Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat! Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Mert bizony, mondom nektek, amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában. Aki pedig megtartja és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.”

Szent Bertalan apostol ereklyéinek átvitele

A szent apostolról június 11-én emlékeztünk meg. A mai napon arra emlékezünk, hogy szent ereklyéit a VI. században. Anasztaziopoliszból a Lipari szigetekre vitték át.

Szent Titusz apostol

Az apostol Kréta szigetén született előkelő pogány családból. Fiatal korában filozófiát tanult, de megtartóztatta magát a pogány, szenvedélyekkel teli élettől, és Ignác tanúsága szerint megőrizte szüzességét A hagyomány szerint, amikor Krétára eljutott Jézus híre, ő odautazott, hallgatta az Úr tanítását és jelen volt a keresztre feszítésnél. A keresztséget Szent Pál hatására vette föl. Az apostolnak annyira megtetszett, hogy elvitte magával az apostoli zsinatra. Utána Szent Pál a korintusi hívekhez küldte, ahol neki sikerült békét teremteni a hívek körében. Hogy meddig maradt az apostol útitársa, nem tudjuk. Akkor kerül ismét elő személye, amikor szent Pál Kréta szigetére vitte, és együtt fáradozott vele a szigetlakok megtérítésén. A további munkát Tituszra hagyta, hogy járja be az országot és szenteljen ott püspököket; később Szent Pál levelet írt hozzá és magához hívta. Titusz teljesítette kérését és egy ideig vele maradt. Később visszament Kréta szigetére, és a szomszédos szigeteken is hirdette az evangéliumot. Ahol csak megjelent, nagy hatással működött. Életmódjában mindenben követte szent Pál példáját. Pál testvérének, társának és segítőjének nevezte és kiemelte, hogy sohasem volt terhére a hívőknek. Titus apostol magas kort ért el. A hagyomány szerint 94 éves korában békében hunyt el 100 körül.