Dox. Bertalan és Titusz apk.
◀︎ 
 augusztus 25. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2019. december 2-8.
1Kor 9,2b-12

Apostolságomnak ti vagytok a pecsétje az Úrban. Ezzel igazolom magam azok előtt, akik felelősségre vonnak. Nincs jogunk az evéshez és iváshoz? Nincs jogunk ahhoz, hogy asszony nővért magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei vagy Kéfás is teszi? Csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk mentesülni a kétkezi munkától? Ki katonáskodik saját költségén? Ki ültet szőlőt, és nem eszik a terméséből? Ki legeltet nyájat, és nem issza a nyáj tejét? Talán csak emberi megfontolásból mondom ezeket, nem így nyilatkozik a törvény is? Hiszen Mózes törvényében ez áll: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Talán az ökörre van az Istennek gondja, s nem inkább értünk mondja ezt? Kétségtelenül értünk írták meg, hogy aki szánt, reménykedve szántson, s aki csépel, abban a reményben csépeljen, hogy részesedik a termésből. Ha lelki javakat vetettünk köztetek, nagy dolog az, hogy majd anyagi javaitokat aratjuk? Ha mások rendelkezhetnek veletek, nekünk nincs több jogunk hozzá? De nem élünk jogunkkal, hanem elviselünk mindent, csak hogy gátat ne vessünk Krisztus evangéliumának.

Tit 1,1-5; 2,15-3,2.12-15

Atyámfiai! Pál, Isten szolgája és Jézus Krisztus apostola, Isten választottainak hite és az igazság ismerete végett, mely istenfélelemre vezet és az örök élet reményét adja. Ezt örök idők előtt megígérte az igazmondó Isten, aztán kellő időben nyilvánosságra is hozta tanítását az igehirdetés által, melyet üdvözítő Istenünk rendelete rám bízott. Titusznak, szeretett fiának a közös hitben. Kegyelem és békesség az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől. Azért hagytalak Krétában, hogy elintézd, ami még hátramaradt, s városról városra egyházi elöljárókat rendelj, amint meghagytam neked. Erről beszélj, erre buzdíts és így figyelmeztess teljes határozottsággal. Senki meg ne vessen téged! Figyelmeztesd őket, hogy vessék alá magukat a fejedelmeknek és a hatóságoknak, engedelmeskedjenek és legyenek minden jóra készek. Senkit se szidalmazzanak és ne veszekedjenek, hanem legyenek elnézők, s tanúsítsanak mindenki iránt mindig nagy szelídséget. Ha majd hozzád küldöm Artemászt vagy Thickuszt, siess, jöjj hozzám Nikopoliszba, mert úgy határoztam, hogy a telet ott töltöm. Zénászt, a törvénytudót, és Apollót gondosan ellátva küldd tovább, hogy semmiben hiányt ne szenvedjenek. Tanulják meg a mieink is, hogy szükség esetén jótettekkel működjenek közre, különben gyümölcstelenek lesznek. Köszöntenek a velem lévők mindnyájan. Köszöntsd szokat, akik szeretnek minket a hitben. (Isten) kegyelme legyen mindnyájatokkal. (Amen.)

Mt 18,23-35

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, és úgy fizessen. A szolga leborult előtte, és úgy kérte: »Légy türelemmel irántam, és mindent megfizetek neked!« Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, adósságát pedig elengedte. Amikor kiment, az a szolga találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni, és ezt mondta neki: »Add meg, amivel tartozol!« Szolgatársa a lába elé borulva kérlelte: »Légy türelemmel irántam, és mindent visszafizetek neked!« De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai pedig a történtek láttán igen elszomorodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mind, ami történt. Akkor maga elé hívatta őt ura, és így szólt hozzá: »Te gonosz szolga! Minden adósságodat elengedtem, mivel könyörögtél nekem. Vajon nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad?« Ezzel az úr haragjában átadta a börtönőröknek, míg meg nem fizeti mind, amivel tartozik neki. Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsátja vétkeit testvérének.”

Mt 5,14-19

Mondta az Úr tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van! Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat! Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Mert bizony, mondom nektek, amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában. Aki pedig megtartja és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.”

Szent Bertalan apostol ereklyéinek átvitele

A szent apostolról június 11-én emlékeztünk meg. A mai napon arra emlékezünk, hogy szent ereklyéit a VI. században. Anasztaziopoliszból a Lipari szigetekre vitték át.


Szent Titusz apostol

Az apostol Kréta szigetén született előkelő pogány családból. Fiatal korában filozófiát tanult, de megtartóztatta magát a pogány, szenvedélyekkel teli élettől, és Ignác tanúsága szerint megőrizte szüzességét A hagyomány szerint, amikor Krétára eljutott Jézus híre, ő odautazott, hallgatta az Úr tanítását és jelen volt a keresztre feszítésnél. A keresztséget Szent Pál hatására vette föl. Az apostolnak annyira megtetszett, hogy elvitte magával az apostoli zsinatra. Utána Szent Pál a korintusi hívekhez küldte, ahol neki sikerült békét teremteni a hívek körében. Hogy meddig maradt az apostol útitársa, nem tudjuk. Akkor kerül ismét elő személye, amikor szent Pál Kréta szigetére vitte, és együtt fáradozott vele a szigetlakok megtérítésén. A további munkát Tituszra hagyta, hogy járja be az országot és szenteljen ott püspököket; később Szent Pál levelet írt hozzá és magához hívta. Titusz teljesítette kérését és egy ideig vele maradt. Később visszament Kréta szigetére, és a szomszédos szigeteken is hirdette az evangéliumot. Ahol csak megjelent, nagy hatással működött. Életmódjában mindenben követte szent Pál példáját. Pál testvérének, társának és segítőjének nevezte és kiemelte, hogy sohasem volt terhére a hívőknek. Titus apostol magas kort ért el. A hagyomány szerint 94 éves korában békében hunyt el 100 körül.