Adorján és Natália vtk.
◀︎ 
 augusztus 26. 
 ▶︎
Korábbi hangos útmutatók >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
1Kor 2,6-9

Testvéreim! Az érettek között bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ pusztulásra ítélt fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titokteljes bölcsességét közvetítjük, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten öröktől fogva dicsőségünkre rendelt. Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte föl, mert ha fölismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. Ezzel szemben, amint meg van írva: Amit szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem sejtett, mindezt elkészítette Isten azoknak, akik őt szeretik.

Mt 22,15-22

Abban az időben a farizeusok megtárgyalták, hogyan csalják tőrbe Jézust szóval. Odaküldték hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik azt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, az Isten útját az igazságban tanítod, és senkire nem vagy tekintettel, mert nem igazodsz emberi tekintélyhez. Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” Jézus azonban felismerve gonoszságukat így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók? Mutassátok meg nekem az adópénzt!” Azok odanyújtottak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” Azt mondták neki: „A császáré.” Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.

Szent Adorján és Natália vértanúk

Adorján és Natália egy éve voltak házasok a vértanúság előtt. Adorján először Nikomédiában volt városparancsnok Maximianus (305-311) alatt. Látva, hogy a keresztények a kínzások alatt milyen bátorságot tanúsítanak, megkérdezte őket: „Milyen jutalmat vártok Istenetektől ezekért a szenvedésekért,” Ezt válaszolták: „Olyan jutalmat, amit nem vagyunk képesek leírni, és az elméd sem képes felfogni”. Ekkor Adorján kérte, hogy az összeírt a halálraítélt keresztények nevei közé a jegyzők az ő nevét is írják be. A jegyzők jelentették ezt a császárnak, aki magához hívatta Adorjánt. Mivel állhatatosán kitartott keresztény volta mellett, bilincsekbe veretve a börtönbe záratta. Egyik szolgája jelentette feleségének Natáliának, hogy férje a börtönbe került. Natália, aki titkos keresztény volt, felkereste férjét a börtönben, beszélgetett vele, bátorította, végül megcsókolta minden keresztény rab bilincsét és hazatért. Ezután a császár parancsára Adorjánnak és rabtársainak is összetörték lábszárait, majd ezután mindnyájukat megölték. Ez a IV. században történt. Natália, aki hűségesen szolgálta férjét és vértanútársait, özvegységében Bizáncba távozott, s hamarosan békében hunyt el férje sírjánál.