2Kor 13,3-13

Testvéreim! Annak bizonyítékát keresitek, vajon valóban az a Krisztus szól-e általam, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalmas erejét mutatja meg közöttetek. Mert valóban keresztre feszítették az erőtlenség miatt, de él Isten erejéből. Mi is erőtlenek vagyunk őbenne, de élni fogunk vele együtt Isten hatalmából veletek szemben. Önmagatokat tegyétek próbára, vajon igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel, hogy Jézus Krisztus bennetek és közöttetek van? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát. De remélem, hogy felismeritek, hogy mi kiálltuk a próbát. Imádkozunk Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi olyannak bizonyuljunk, aki kiállta a próbát, hanem azért, hogy a jót tegyétek, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy nem álltuk ki a próbát. Semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazság érdekében, és örülünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti pedig erősek. S azért imádkozunk, hogy helyreálljon közöttetek a rend. Azért írom ezeket távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen szigorral bánnom veletek, élve azzal a hatalommal, amelyet az Úr nekem építésre, és nem rombolásra adott. Végül, testvérek, örüljetek, állítsátok helyre a rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békében, akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene! Köszöntsétek egymást szent csókkal! Köszöntenek titeket a szentek mindannyian. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélekkel való közösség legyen mindnyájatokkal!

Mk 4,35-41

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Keljünk át a túlsó partra!” Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak vele. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Fölkeltették, és ezt mondták neki: „Mester, nem törődsz-e vele, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és azt mondta a tengernek: „Csöndesedj! Némulj el!” A szél elült, és nagy csönd lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek ennyire? Hogy lehet, hogy nincsen hitetek?” Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: „Ki ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Szent Adorján és Natália vértanúk

Adorján és Natália egy éve voltak házasok a vértanúság előtt. Adorján először Nikomédiában volt városparancsnok Maximianus (305-311) alatt. Látva, hogy a keresztények a kínzások alatt milyen bátorságot tanúsítanak, megkérdezte őket: „Milyen jutalmat vártok Istenetektől ezekért a szenvedésekért,” Ezt válaszolták: „Olyan jutalmat, amit nem vagyunk képesek leírni, és az elméd sem képes felfogni”. Ekkor Adorján kérte, hogy az összeírt a halálraítélt keresztények nevei közé a jegyzők az ő nevét is írják be. A jegyzők jelentették ezt a császárnak, aki magához hívatta Adorjánt. Mivel állhatatosán kitartott keresztény volta mellett, bilincsekbe veretve a börtönbe záratta. Egyik szolgája jelentette feleségének Natáliának, hogy férje a börtönbe került. Natália, aki titkos keresztény volt, felkereste férjét a börtönben, beszélgetett vele, bátorította, végül megcsókolta minden keresztény rab bilincsét és hazatért. Ezután a császár parancsára Adorjánnak és rabtársainak is összetörték lábszárait, majd ezután mindnyájukat megölték. Ez a IV. században történt. Natália, aki hűségesen szolgálta férjét és vértanútársait, özvegységében Bizáncba távozott, s hamarosan békében hunyt el férje sírjánál.