2Kor 6,11-16b

Testvéreim! Őszinte szóval és kitárt szívvel állunk előttetek, korintusiak! Nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra, hanem a ti szívetekben van kevés hely számunkra. A kölcsönösség okán – mint gyermekeimhez szólok – ti is tárjátok ki a szíveteket! Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igaz mivoltnak a törvényszegéshez, vagy a világosságnak a sötétséghez? Miféle kapcsolatban van Krisztus és Beliár? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mi pedig az élő Isten temploma vagyunk, ahogy az Isten mondta.

Mk 1,23-28

Abban az időben a zsidók zsinagógájában volt egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltott fel: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? A vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: Az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt, így szólva: „Hallgass, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiabálás közepette kiment belőle. Mindnyájan elcsodálkoztak. „Mi ez? - kérdezgették vitatkozva egymástól. Mi ez az új tanítás? Hiszen akkora a hatalma, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, és azok engedelmeskednek is neki.” Hamarosan elterjedt a híre Galilea egész vidékén.

Szent Poimén szentéletű atya

Poimén atya 340 körül született és Egyiptomból származott. Két bátyjával együtt angyali életet kívántak élni, ezért elmentek az egyik egyiptomi kolostorba és ott szerzetesek lettek. Egy alkalommal, az anyja felkereste, mert látni akarta őt. Elrejtőzött cellájába és nem ment ki. Hosszú várakozás után megüzente, hogy az örökkévalóságban fogják egymást látni, nem itt, azért ne keresse őt a földön. Életében az erények olyan magasságát érte el, hogy megízlelte a teljes szenvedélymentességet. Viselkedésében nagyon alázatos volt. Kerülte a hiúságot, és semmiért nem kívánta hallgatag életét megszakítani. Eközben életének híre egyre terjedt. Hogy kikerülje az emberek tiszteletét, elment a kolostorból és évekig különböző helyeken vezekelt. Később, visszatérve kolostorába, egészen haláláig folytatta szigorú életét. Sokan keresték fel a szerzetesek közül jó tanácsért, irányításért. Ezeknek rövid szavakban adott utasítást. Szavainak gyűjteménye a mai napig megmaradt. Bölcsen és szentül eltöltve életét a nagy pusztalakó 110 éves korában, 450 körül hunyt el.Poimén atya 340 körül született és Egyiptomból származott. Két bátyjával együtt angyali életet kívántak élni, ezért elmentek az egyik egyiptomi kolostorba és ott szerzetesek lettek. Egy alkalommal, az anyja felkereste, mert látni akarta őt. Elrejtőzött cellájába és nem ment ki. Hosszú várakozás után megüzente, hogy az örökkévalóságban fogják egymást látni, nem itt, azért ne keresse őt a földön. Életében az erények olyan magasságát érte el, hogy megízlelte a teljes szenvedélymentességet. Viselkedésében nagyon alázatos volt. Kerülte a hiúságot, és semmiért nem kívánta hallgatag életét megszakítani. Eközben életének híre egyre terjedt. Hogy kikerülje az emberek tiszteletét, elment a kolostorból és évekig különböző helyeken vezekelt. Később, visszatérve kolostorába, egészen haláláig folytatta szigorú életét. Sokan keresték fel a szerzetesek közül jó tanácsért, irányításért. Ezeknek rövid szavakban adott utasítást. Szavainak gyűjteménye a mai napig megmaradt. Bölcsen és szentül eltöltve életét a nagy pusztalakó 110 éves korában, 450 körül hunyt el.