Zsid 13,7-16

Testvéreim! Emlékezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek! Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket! Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni különféle idegen tanításoktól! Az a jó ugyanis, ha a kegyelemtől erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik a rájuk vonatkozó előírásokat követik. Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. Azoknak az állatoknak a testét, amelyek vérét a főpap a szentélybe viszi a bűnért, elégetik a táboron kívül. Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki hát hozzá a táboron kívülre hordozva gyalázatát! Ugyanis nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. Általa vigyük mindenkor Isten elé a dicsőítés áldozatát: az őt megvalló ajkak gyümölcsét! Ne feledkezzetek meg a kölcsönös jótékonyságról és a közösség építéséről! Isten előtt ugyanis az ilyen áldozatok kedvesek.

Lk 12,32-40

Így szólt az Úr: „Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! Adjátok el, amitek van, és adjátok oda alamizsnául! Készítsetek magatoknak el nem enyésző erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyekben, ahol tolvaj nem fér hozzá, és moly nem rágja szét! Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is. Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva! Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki! Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy szolgáljon nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák. Vegyétek tudomásul: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, ébren lenne, és nem engedné betörni a házába! Tehát ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia!”

Szent Poimén szentéletű atya

Poimén atya 340 körül született és Egyiptomból származott. Két bátyjával együtt angyali életet kívántak élni, ezért elmentek az egyik egyiptomi kolostorba és ott szerzetesek lettek. Egy alkalommal, az anyja felkereste, mert látni akarta őt. Elrejtőzött cellájába és nem ment ki. Hosszú várakozás után megüzente, hogy az örökkévalóságban fogják egymást látni, nem itt, azért ne keresse őt a földön. Életében az erények olyan magasságát érte el, hogy megízlelte a teljes szenvedélymentességet. Viselkedésében nagyon alázatos volt. Kerülte a hiúságot, és semmiért nem kívánta hallgatag életét megszakítani. Eközben életének híre egyre terjedt. Hogy kikerülje az emberek tiszteletét, elment a kolostorból és évekig különböző helyeken vezekelt. Később, visszatérve kolostorába, egészen haláláig folytatta szigorú életét. Sokan keresték fel a szerzetesek közül jó tanácsért, irányításért. Ezeknek rövid szavakban adott utasítást. Szavainak gyűjteménye a mai napig megmaradt. Bölcsen és szentül eltöltve életét a nagy pusztalakó 110 éves korában, 450 körül hunyt el.Poimén atya 340 körül született és Egyiptomból származott. Két bátyjával együtt angyali életet kívántak élni, ezért elmentek az egyik egyiptomi kolostorba és ott szerzetesek lettek. Egy alkalommal, az anyja felkereste, mert látni akarta őt. Elrejtőzött cellájába és nem ment ki. Hosszú várakozás után megüzente, hogy az örökkévalóságban fogják egymást látni, nem itt, azért ne keresse őt a földön. Életében az erények olyan magasságát érte el, hogy megízlelte a teljes szenvedélymentességet. Viselkedésében nagyon alázatos volt. Kerülte a hiúságot, és semmiért nem kívánta hallgatag életét megszakítani. Eközben életének híre egyre terjedt. Hogy kikerülje az emberek tiszteletét, elment a kolostorból és évekig különböző helyeken vezekelt. Később, visszatérve kolostorába, egészen haláláig folytatta szigorú életét. Sokan keresték fel a szerzetesek közül jó tanácsért, irányításért. Ezeknek rövid szavakban adott utasítást. Szavainak gyűjteménye a mai napig megmaradt. Bölcsen és szentül eltöltve életét a nagy pusztalakó 110 éves korában, 450 körül hunyt el.