Gal 3,15-22

Testvéreim! Emberi példával élek. Egy ember hatályos végrendeletét senki sem teheti érvénytelenné, s nem egészítheti ki. Az ígéretek pedig Ábrahámnak és utódának szóltak. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről, és a te utódodnak, aki Krisztus. Ezt pedig így értem. A szövetséget, amelyet Isten korábban megerősített, nem teszi érvénytelenné a négyszázharminc esztendővel később kapott Törvény, vagyis ez nem törli el az ígéretet. Ha ugyanis a Törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján van, Ábrahámnak viszont Isten ígéret által ajándékozta azt. Akkor hát miért a Törvény? A vétkek miatt adatott – angyalok révén és közvetítő által –, amíg el nem jön az utód, akinek az ígéret szól. Ahol nincs két fél, ott viszont nincs szükség közvetítőre. Isten pedig egy. A Törvény tehát szemben áll-e az ígéretekkel? Szó sincs róla! Ha olyan Törvény adatott volna, amely képes életet adni, akkor valóban a Törvény alapján jönne létre a megigazulás. De az Írás szerint minden a bűn uralma alatt áll, hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék a hívőknek.

Mk 6,7-13

Abban az időben Jézus magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével szétküldeni, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött. Meghagyta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot; se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt az övükben. Sarut viszont kössenek, de két köntöst ne vegyenek magukra. Azután folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnét! Ha nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, kimenvén onnan még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük! Bizony, mondom nektek, Szodoma és Gomorra földjének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak.” Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot, sok ördögöt űztek ki, és olajjal megkenve sok beteget gyógyítottak meg.

Szent Mózes remete

Mózes Etiópiából származott, és fiatalon egy tekintélyes személy szolgája lett, de miután gyilkosságot követett el, gazdája elűzte. Beállt egy rablóbandába, amelynek tagjai Mózest választották vezetőnek, valószínűleg rendkívüli testi ereje miatt. Ez a csapat válogatás nélkül rabolt és gyilkolt, rettegésben tartva az egyiptomi pusztát. Évekig élt így, az Isten kegyelme azonban megérintette lelkét. Megbánta tetteit, és jelentkezett egy sivatagi monostorba, nyilvános vallomást tett bűneiről, kiállt minden próbát és elvállalt minden vezeklést. Mivel a szerzetesek nem mertek bízni benne, egy magányos cellába vonult vissza, ahol imádkozott és böjtölt. Egyszer volt bandájának négy tagja támadta meg a celláját, Mózes legyőzte őket, és elvitte a monostorhoz, hogy megkérdezze az atyákat, mit tegyen a rablókkal. A szerzetesek szabadon akarták engedni a támadókat, akik inkább bűnbánatot tartottak, és ott maradtak szerzetesnek. Ennek ellenére nehezen szabadult meg szenvedélyei emlékétől, és sokat virrasztott. Éjszakánként a szerzetesek üres edényeit titokban megtöltötte vízzel. Ez meghozta neki a lelki békességet. Szent élete ellenére is előtte voltak korábbi tévelygései és ez nagy alázatosságra nevelte. Részesült az áldozópapság kegyelmében is. Hozzá is sokan fordultak jó tanácsért, lelki utasításért. 400 körül vértanúi halállal fejezte be életét. Megölték a kolostorra támadó rablók.