Mózes rem.
◀︎ 
 augusztus 28. 
 ▶︎
2Kor 6,11-16a

Atyámfiai! Megnyílt a szánk felétek, a szívünk kitárult. Nem bennünk van szűk hely számotokra, hanem a ti szívetekben van szűk hely. Hogy pedig ezt viszonozzátok, mint gyermekeimnek mondom, tárjátok ki ti is szíveteket! Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igazságnak a gonoszsághoz? Vagy milyen közösség van a világosság és a sötétség között? Hogyan egyeznék meg Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? Hogyan fér össze az Isten temploma a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, miként Isten mondja.

Mk 1,23-28

Abban az időben a zsidók zsinagógájában volt egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltott fel: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus! A vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: Az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt, így szólva: „Hallgass és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiabálás közepette kiment belőle. Mindnyájan elcsodálkoztak. „Mi ez? - kérdezgették vitatkozva egymástól. Mi ez az új tanítás? Hiszen akkora a hatalma, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, és azok engedelmeskednek is neki.” Hamarosan elterjedt a híre Galilea egész vidékén.

Szent Mózes remete

Mózes Etiópiából származott, és fiatalon egy tekintélyes személy szolgája lett, de miután gyilkosságot követett el, gazdája elűzte. Beállt egy rablóbandába, amelynek tagjai Mózest választották vezetőnek, valószínűleg rendkívüli testi ereje miatt. Ez a csapat válogatás nélkül rabolt és gyilkolt, rettegésben tartva az egyiptomi pusztát. Évekig élt így, az Isten kegyelme azonban megérintette lelkét. Megbánta tetteit, és jelentkezett egy sivatagi monostorba, nyilvános vallomást tett bűneiről, kiállt minden próbát és elvállalt minden vezeklést. Mivel a szerzetesek nem mertek bízni benne, egy magányos cellába vonult vissza, ahol imádkozott és böjtölt. Egyszer volt bandájának négy tagja támadta meg a celláját, Mózes legyőzte őket, és elvitte a monostorhoz, hogy megkérdezze az atyákat, mit tegyen a rablókkal. A szerzetesek szabadon akarták engedni a támadókat, akik inkább bűnbánatot tartottak, és ott maradtak szerzetesnek. Ennek ellenére nehezen szabadult meg szenvedélyei emlékétől, és sokat virrasztott. Éjszakánként a szerzetesek üres edényeit titokban megtöltötte vízzel. Ez meghozta neki a lelki békességet. Szent élete ellenére is előtte voltak korábbi tévelygései és ez nagy alázatosságra nevelte. Részesült az áldozópapság kegyelmében is. Hozzá is sokan fordultak jó tanácsért, lelki utasításért. 400 körül vértanúi halállal fejezte be életét. Megölték a kolostorra támadó rablók.