Mt 19,3-12

Abban az időben odamentek Jézushoz a farizeusok, hogy kísértsék, és ezt mondták: „Vajon szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Ő azt mondta nekik: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfinak és nőnek teremtette őket? És azt mondta: »Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz.« Úgyhogy már többé nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét!” De azok azt mondták: „Miért adta akkor Mózes azt a parancsot, hogy aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet?” Erre azt mondta Jézus: „Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznaság miatt -, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vett el, szintén házasságot tör.” Erre azt mondták neki tanítványai: „Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni.” Erre azt mondta nekik: „Nem mindenki érti meg ezt a beszédet, csak azok, akiknek megadatott. Mert vannak, akik anyjuk méhéből úgy születtek, hogy nemzésre alkalmatlanok, vannak eunuchok, akiket az emberek tettek nemzésre alkalmatlanná, és vannak, akik önmagukat tették azzá a mennyek országáért. Aki meg tudja érteni, értse meg!”

Szent Izsák, Dalmátosz és Fausztosz szentéletű atyák

Mindnyájan a Konstantinápoly közelében levő Dalmát kolostor szerzetesei voltak. Szent Izsákról május 30-án emlékeztünk meg. Ő 383-ban hunyt el. Utóda szent Dalmát lett. Ő először katona volt, a császár elismerését is kiérdemelte tettei miatt. Ezután elhagyva a világot, feleségét, leánygyermekeit, csak fiát Fausztoszt vévén magával, Izsák atyához mentek, aki mindkettőjüket beöltöztette szerzetesnek. Amikor Izsák atya halálát érezte közeledni, összehívta a szerzeteseket, utasításokat adott nekik, és utódjául hagyta Dalmát atyát, akiről a kolostort elneveztek. A pátriárka Dalmátot pappá szentelte. Harcolt a rá támadó láthatatlan ellenségekkel, de harcolt a láthatókkal is, ezek voltak a nesztoriánus tévtanítók. Tevékeny segítője volt az Efezusban 431-ben összegyülekezett III. egyetemes zsinat atyáinak a tévtanítás elitélésében. Olyan nagy tiszteletet vívott ki a császár és az atyák előtt, hogy a kolostor archimandritájává tették. Hosszú élet után halt meg 440 körül. Fiáról, Fausztosz atyáról elég kevés ismeret maradt fenn. Miként atyja, ő is a kiváló szerzetesek közé tartozott. Megtartotta hűségesen a szerzetesi fegyelmet és szerette a böjtöt.