1Kor 15,1-11

Testvéreim! Emlékeztetlek benneteket az evangéliumra, amelyet hirdettem nektek, s amelyet befogadtatok, és amiben szilárdan álltok. Általa haladtok az üdvösség felé, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, hacsak nem következetlenül lettetek hívők. Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt az Írások szerint; és megjelent Kéfásnak, majd a Tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban már elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is. Én ugyanis a legkisebb vagyok az apostolok között, és nem vagyok jogosult az apostol névre, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és irántam való kegyelme nem lett hiábavaló. Ellenkezőleg, többet fáradtam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem Isten kegyelme, amely velem van. Ezért akár én, akár ők: ezt hirdetjük, és így lettetek hívők.

Zsid 9,1-7

Testvéreim! Az első szövetségnek is volt istentiszteleti rendje és földi szentélye. Hiszen sátrat építettek, amelynek első részében volt a gyertyatartó meg az asztal és az áldozati kenyerek. Ezt nevezték „szent sátor”-nak. A második függönyön túl volt a „szentek szentjé”-nek nevezett sátor. Itt volt az arany füstölőoltár és a szövetség ládája, minden oldalról arannyal borítva. A szövetségládában volt egy aranyedény a mannával és Áron kivirágzott vesszeje meg a szövetség táblái, fölötte pedig a dicsőség kerubjai, amelyek beárnyékolták a könyörület trónját. De ezekről most nem szükséges részletesen szólni. Amióta ezeket így elrendezték, a sátor első részébe mindenkor bejárnak az istentiszteleti szolgálatot végző papok, a másodikba azonban csak évenként egyszer és egyedül a főpap mehet be, azzal a vérrel, amelyet felajánl önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért.

Mt 19,16-26

Abban az időben egy ifjú lépett Jézushoz, és térdre borulva megkérdezte tőle: „Jó Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő így felelt neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ha pedig be akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat.” Az megkérdezte: „Melyeket?” Jézus így felelt: „Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat!” és „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Az ifjú erre azt mondta neki: „Ezeket mind megtartottam. Mi hiányzik még nekem?” Jézus így szólt hozzá: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, add oda a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, kövess engem!” E szó hallatára az ifjú szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony, mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába. Újra csak azt mondom nektek: könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges.”

Lk 10,38-42; 11,27-28

Abban az időben Jézus betért egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki Jézus lábához ülve hallgatta a szavát. Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: „Uram, nem törődsz-e vele, hogy húgom egyedül hagy engem szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” Az Úr azonban így válaszolt neki: „Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a legjobb részt választotta, amely nem is vétetik el tőle.” Történt, hogy miközben ezeket mondta, egy asszony a tömegből felkiáltott: „Boldog a méh, amely hordozott, és boldogok az emlők, amelyek tápláltak!” Ő pedig ezt mondta: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!”

Az Istenszülő övének elhelyezése

Az Istenszülő öltönyén kívül a keresztények az övét is őrizték, amelyet egy elbeszélés szerint Ő engedett le a levegőből szent Tamás apostol számára. Ezt az övet a keresztények egymásnak adták át nemzedékről nemzedékre. Az övet Konstantinápoly Khalkoprateia nevű részén levő templomba helyezték el az ifjabb Teodóz császár alatt. A mai ünnepet abból az alkalomból rendelték el, hogy az öv által csoda történt. A X. században Bölcs Leó császár felesége Zoé császárnő hosszantartó súlyos betegségbe esett. Ekkor álomban látta az Istenszülőt, amint elmondja neki, hogy az övet testére helyezve elnyeri a gyógyulást. A pátriárka kivette a tartójából az övet, ami teljesen sértetlen volt. Miután a császárnéra helyezték az Istenszülő övét, meggyógyult. Ekkor az övet ünnepélyesen új dobozba helyeztek. Románosz Agrippa görög császár leánya, amikor a georgiai királyhoz, Bagráthoz férjhez ment, magával vitte a szent öv egy részét. Az öv egy-egy darabkája ma az áthoszi Vatopedi monostorban, a Trier-i monostorban és Georgiában található.