Dox. Mátyás ap.
◀︎ 
 augusztus 9. 
 ▶︎
1Kor 14,26-40

Atyámfiai! Mi következik ebből? Amikor egybegyűltök, és kinek-kinek van zsoltára, van tanítása, van kinyilatkoztatása, van nyelvadománya, van értelmezése: minden épüléstekre történjék. Ha nyelveken szól valaki, kettő vagy legföljebb három szóljon, és pedig egymás után, egy pedig értelmezze. Ha pedig nem volna értelmező, hallgasson az egyházban: önmagának szóljon és Istennek. A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek, és a többiek ítéljék meg. De ha valaki más ott ülő nyer kinyilatkoztatást, az előbbi hallgasson el. Mert egymásután mindnyájan prófétálhattok, hogy mindnyájan tanuljanak, és mindnyájan buzdítást nyerjenek. A prófétaság lelke aláveti magát a prófétáknak. Mert Isten nem a zűrzavar Istene, hanem a békességé. Miként a szentek összes egyházában, az asszonyok hallgassanak, az összejöveteleken, mert nem szabad nekik szólniok; hanem legyenek engedelmesek, amint a törvény is mondja. Ha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüket; mert nem illik asszonynak az összejövetelen beszélni. Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? Aki prófétának vagy lelki embernek tartja magát, értse meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsa. Aki pedig ezt nem ismeri el, őt sem fogják elismerni. Tehát, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, és ne akadályozzátok meg a nyelveken való szólást sem. Azonban minden tisztességesen és rendben történjék.

ApCsel 1,12-17.21-26

Erre az Olajfákról elnevezett hegyről, amely Jeruzsálemtől egy szombatnapi járásra van, visszatértek Jeruzsálembe. Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás. Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt. Ezekben a napokban a testvérek körében – mintegy százhúszan lehettek együtt – Péter szólásra emelkedett: „Testvérek, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek Dávid szájával Júdásról, azok vezetőjéről jövendölt, akik elfogták Jézust. Közénk számított, a mi szolgálatunk jutott neki is részül. Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról.” Kijelöltek hát kettőt, Józsefet, akit Barszabbásznak vagy más néven Jusztusznak is hívtak és Mátyást. Majd imádkoztak: „Uram, ki belelátsz mindenkinek a szívébe, mutasd meg, e kettő közül kire esik választásod, hogy átvegye az apostoli szolgálatban azt a helyet, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson.” Ezután sorsot vetettek. A sors Mátyásra esett, így a tizenegy apostolhoz sorolták.

Lk 10,16-21

Mondta az Úr tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” Amikor a hetven visszatért, örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben!” Abban az órában Jézus felujjongott a Lélekben, és így szólt: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.”

Mt 21,12-14.17-20

Abban az időben Jézus bement az Isten templomába, és kiűzte onnan mindazokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felborította, és azt mondta nekik: „Meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává tettétek.” A templomban sánták és vakok mentek hozzá, és ő meggyógyította őket. Amikor mindenkit otthagyott, a városból eltávozva Betániába ment, és ott töltötte az éjszakát. Kora reggel a Városba tartva megéhezett. Az út mentén meglátott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt hozzá: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa hirtelen kiszáradt. Ennek láttán a tanítványok csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott ki ilyen hirtelen a fügefa?”

Szent Mátyás apostol

A szent apostol életéről igen keveset tudunk. Csak az maradt ránk, amit az újszövetségi Szentírás megőrzött számunkra. Megválasztásából arra kell következtetnünk, hogy eleitől kezdve Jézus követői közé tartozott, így szem és fültanúja volt Jézus életének és tanításainak. Jézus mennybemenetele után, Szent Péter felszólítására, az áruló Judás helyére őt választották meg sorsolással, mint aki mindig az apostolokkal volt. Megválasztásának történetét az Apostolok Cselekedeteinek könyve őrizte meg (l, 15-26.). A Szentlelket ő is vette a többi apostollal együtt. Egy ideig még Júdeában hirdette az evangéliumot, majd, a hagyomány szerint Etiópiában és Srecsenországban volt az evangélium hirdetője. Haláláról semmi biztosat nem tudunk. Egyesek szerint Kolchisz Szebasztopol nevű városában, keresztre feszítették, mások szerint Jeruzsálemben Istenkáromlás miatt kövezték meg, utána lefejezték 60 körül.