Ménász, Hermongenész és Evgrafosz vtk.
◀︎ 
 december 10. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2019. február 18-24.
1Tim 5,11-21

Fiam Timóteus! A fiatalabb özvegyeket utasítsd vissza, mert ha Krisztus ellenére átadják magukat az érzékiségnek s férjhez akarnak menni, akkor büntetést vonnak magukra, mert az első hűséget megszegték; ezenkívül kerülik a munkát, megszokják, hogy házról-házra járogassanak, és pedig nemcsak a munkát kerülve, hanem pletykálkodva, kotnyeleskedve, olyanokat beszélve, amiket nem kellene. Azért tehát azt akarom, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessék a háztartást, s ne adjanak alkalmat az ellenfélnek a gyalázkodásra. Egy páran már visszaszegődtek a sátánhoz! Ha valamelyik hívő asszonynak özvegyei vannak, lássa el őket, ne terheljék azok az egyházközséget, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse. A tisztüket jól végző presbitereket kétszeres megtiszteltetésre tartsák méltóknak, főképpen azokat, akik az igehirdetést és a tanítást végzik, - mert azt mondja az Írás: »A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját«, - továbbá: »Méltó a munkás a maga bérére«. Presbiter ellen ne fogadj el vádat, csak két vagy három tanú vallomása alapján. A vétkeseket valamennyiük előtt fedd meg, hogy a többiek is elrettenjenek. Kérve kérlek az Istenre, Krisztus Jézusra, a választott angyalokra, tartsd be ezt előítélet nélkül, s ne tégy semmit sem részrehajlásból.

Lk 17,26-37; 18,8b

Mondá az Úr: amint Noé korában történt, úgy lesz az Emberfiának idejében is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egészen addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és mind elpusztította őket. Ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek. Aztán azon a napon, amelyen Lót elhagyta Szodomát, tüzes kéneső esett az égből, és mind elpusztította őket. Ugyanez fog bekövetkezni azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik. Aki azon a napon a háztetőn lesz, és a holmija lent a házban, ne jöjjön le érte. Hasonlóképpen, aki kinn lesz a határban, ne térjen vissza érte. Gondoljatok Lót feleségére! Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti. Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Két asszony fog együtt őrölni, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. „Hol, Uram?” - kérdezték. „Ahol a hulla van - felelte - odagyűlnek a saskeselyűk.” Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”

Szent Ménász, Hermogenész és Evgráfosz

Ezeknek a vértanúknak az ünnepe ahhoz a kultuszhoz kapcsolódik, amelyet a fővárosi hívek Szent Ménász konstantinápolyi templomában kezdetek a híres alexandriai vértanú felé tanúsítani. Egy Nagy Szent Athanáznak tulajdonított „Szenvedéstörténet” azt a látszatot keltette, hogy itt újabb szentek csoportjáról van szó. Az athéni származású, de Alexandriában híressé lett Ménász a Diocletianus-féle keresztényüldözés idején Egyiptomban (304−313 között) a legkülönfélébb kínzások során nyerte el a vértanúság koszorúját (Szent Ménászt már november 11-én is ünnepeltük). Vele együtt szenvedett kínhalált rokona, Evgráfosz, és kettejük tanúságtételének láttára megtért és vértanú lett Hermogenész is.