Dániel szé.
◀︎ 
 december 11. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
Kol 3,4-11

Atyámfiai! Amikor Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben. Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földies: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, amely nem más, mint bálványimádás. Miattuk jön Isten haragja a hitetlenség fiaira. Ti is ezeket műveltétek egykor, amikor bennük éltetek. Most azonban ti is vessétek el magatoktól mindezeket: a haragot, az indulatosságot, a rosszakaratot, a káromlást és a rút beszédet szátokból. Ne hazudjatok egymásnak, ti, akik levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöttétek az újat, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig. Itt már nincs görög és zsidó, nincs körülmetéltség s körülmetéletlenség, nincs barbár, szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenben Krisztus.

Lk 14,16-24

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy ember nagy vendégséget rendezett, és sokakat meghívott. A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: »Gyertek, mert már minden készen van.« De azok közül sorra mindegyik elkezdte magát kimenteni. Az első azt mondta neki: »Földet vettem, és el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki!« Egy másik meg azt mondta: »Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki!« Ismét másik ezt mondta: »Megnősültem, azért nem mehetek.« Amikor visszatért az a szolga, jelentette urának ezeket. Erre megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: »Menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat.« Ezt mondta a szolga: »Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még mindig van hely.« Az Úr erre így szólt a szolgához: »Menj ki az utakra és a sövényekhez! Kényszerítsd bejönni az embereket, hogy megteljék a házam! Mondom ugyanis nektek, hogy a meghívott férfiak közül senki sem ízleli meg a lakomámat. Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«”

Oszlopos Szent Dániel atya

Szent Dániel 409-ben született Szíria határvidékén, Szamoszata mellett, Marathas faluban. Tizenkét éves korában a szerzetesi életet választotta, s meglátogatta a már régóta csak imádságban élő Oszlopos Szent Simeont, aki áldását adta rá. 451-ben a Konstantinápoly melletti Anaplos ment, s egy rég nem használt, pogány templomban telepedett le, a démonok számos kísértését szenvedve el. Szent Simeon halála után a már szentség hírében álló oszlopos atyának egyik tanítványa is hozzá költözött. Ő kapta álmában azt a kinyilatkoztatást, hogy most már Dánielnek kellene oszlopra költözve teljesen az imádságnak szentelnie életét. Erre Dániel valóban egy hatalmas oszlopra költözött, s ott maradt 460-tól egészen 493-ban bekövetkezett haláláig. Gennadiosz pátriárka pappá szentelte. Imái által sok csodát tett, s a hagyomány szerint csak egyszer szállt le onnan, hogy a monofizita eretnekekhez átállt Baziliszkosz császárságát megakadályozza. Már nem tudott járni, s ezért vinni kellett őt. 493. december 11-én, egy szombati napon, miután az oszlopa körül lakó tanítványainak meghagyta végrendeletét, szentség hírében hunyt el.