Zsid 10,1-18

Testvéreim! Mivel a Törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként állandóan bemutatnak, soha nem lesz képes tökéletessé tenni azokat, akik az áldozatot felajánlják. Különben nemde abbahagyták volna az áldozatok felajánlását? Hiszen akik áldoztak, és egyszer megtisztultak, többé nem éreztek volna semmi bűntudatot. Az áldozatok ellenben évről évre a bűnökre emlékeztetnek. Lehetetlen ugyanis, hogy a bikák és a bakok vére bűnöket töröljön el. Ezért, amikor a világba lép, így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, hanem testet alkottál nekem. Az égő- és a bűnért való áldozatokat nem kedvelted. Akkor így szóltam: „Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratod, Istenem.” Először ezt mondja: Az áldozatokat és az ajándékokat, az égő- és a bűnért való áldozatokat – amelyeket a Törvény szerint mutatnak be – nem akartad, nem is kedvelted. Azután viszont így szól: Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratod. Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat. Az ő akarata szentelt meg minket egyszer s mindenkorra Jézus Krisztus testének feláldozása által. Minden pap naponta szolgálatba áll, és sokszor bemutatja ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. Ezzel szemben ő, miután egyetlen áldozatot ajánlott fel a bűnökért, örökre helyet foglalt Isten jobbján, és várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. Ugyanis egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette azokat, akik megszentelődnek. A Szentlélek is tanúságot tesz nekünk erről, mert miután ezt mondja: Ez az a szövetség, amelyet majd ama napok múltán velük kötök, így szól az Úr: Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom. Bűneikre és törvényszegésükre többé nem emlékezem. Ahol pedig ezek bocsánatot nyernek, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.

Mk 8,30-34

Abban az időben Jézus a tanítványai lelkére kötötte: senkinek se mondják el róla, hogy ő a Krisztus. Ezután oktatni kezdte őket arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, tanítványaira tekintett, és így megdorgálta Pétert: „Te, sátán, menj csak mögém, mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!” Összehívta a népet a tanítványaival együtt, és így szólt hozzájuk: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem!”

Oszlopos Szent Dániel atya

Szent Dániel 409-ben született Szíria határvidékén, Szamoszata mellett, Marathas faluban. Tizenkét éves korában a szerzetesi életet választotta, s meglátogatta a már régóta csak imádságban élő Oszlopos Szent Simeont, aki áldását adta rá. 451-ben a Konstantinápoly melletti Anaplos ment, s egy rég nem használt, pogány templomban telepedett le, a démonok számos kísértését szenvedve el. Szent Simeon halála után a már szentség hírében álló oszlopos atyának egyik tanítványa is hozzá költözött. Ő kapta álmában azt a kinyilatkoztatást, hogy most már Dánielnek kellene oszlopra költözve teljesen az imádságnak szentelnie életét. Erre Dániel valóban egy hatalmas oszlopra költözött, s ott maradt 460-tól egészen 493-ban bekövetkezett haláláig. Gennadiosz pátriárka pappá szentelte. Imái által sok csodát tett, s a hagyomány szerint csak egyszer szállt le onnan, hogy a monofizita eretnekekhez átállt Baziliszkosz császárságát megakadályozza. Már nem tudott járni, s ezért vinni kellett őt. 493. december 11-én, egy szombati napon, miután az oszlopa körül lakó tanítványainak meghagyta végrendeletét, szentség hírében hunyt el.