Ef 5,8b-19

Testvéreim! Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei! A világosság gyümölcse pedig csupa jóság, egyenesség és igazság. Ítéljétek meg, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket! Mert amiket ezek titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz; és minden, ami nyilvánvalóvá lesz, az világos. Ezért mondja: „Ébredj föl, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog számodra Krisztus.” Gondosan vigyázzatok tehát, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen! Használjátok ki az időt, mert gonosz napok járnak! Ne legyetek esztelenek, hanem ismerjétek föl, mi az Úr akarata! Ne részegeskedjetek, mert a borral kicsapongás jár együtt, hanem inkább Lélekkel teljetek el! Amikor együtt vagytok, mondjatok zsoltárokat, himnuszokat és Lélektől ihletett dalokat! Énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak!

Jn 10,9-16

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem. Amint az Atya ismer engem, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor.”

Szent Szpiridon atya

Ciprus szigetén született a III. sz. végén. Egyszerű paraszti származású volt, aki szent életet élt a hegyek között családjával együtt. Szívesen vendégül látott mindenkit, akinek arra vetődött az útja. Ezért Nagy Konstantin császár uralkodása alatt - miután a felesége meghalt – méltónak ítélték arra, hogy emberek főpásztora legyen, s így nevezték ki a ciprusi Trimythontesz város püspökévé. Nagyon szerették az emberek. Valószínűleg részt vett az I. egyetemes zsinaton, ahol egyszerű szavakkal védelmezte a kinyilatkoztatott igazságot az ariánus filozófusokkal szemben: „Az Ige az Isten Fia, aki a mi bűneink miatt lejött a földre, megszületett a Szűztől, az emberekkel együtt élt, a mi üdvösségünkért meghalt, és azután föltámadt, szenvedésével kiengesztelte az Atyát”. Mindenesetre az történelmileg is igazolható, hogy a Nikaiai Zsinat nagy hitvallója, Szent Athanáz a saját párthívei között említi őt. A csodatevő püspök IV. század közepén (vagy a 80-as években) hunyt el. Ereklyéi először Konstantinápolyban, majd Korfu szigetén sok betegnek szolgáltak gyógyulására, ezért az utóbbi szigetnek ő lett a pártfogója és csodatévője. Sok csodát jegyeztek föl életéből, például azt, hogy egy kígyót arannyá változtatott egy rászoruló megsegítéséért, közbenjárására egyszer megszűnt az árvíz, másszor pedig az aszály. Ikonábrázolásokon sajátos jegye a pásztorsapka.