Szent Szpiridon atya

Ciprus szigetén született a III. sz. végén. Egyszerű paraszti származású volt, aki szent életet élt a hegyek között családjával együtt. Szívesen vendégül látott mindenkit, akinek arra vetődött az útja. Ezért Nagy Konstantin császár uralkodása alatt - miután a felesége meghalt – méltónak ítélték arra, hogy emberek főpásztora legyen, s így nevezték ki a ciprusi Trimythontesz város püspökévé. Nagyon szerették az emberek. Valószínűleg részt vett az I. egyetemes zsinaton, ahol egyszerű szavakkal védelmezte a kinyilatkoztatott igazságot az ariánus filozófusokkal szemben: „Az Ige az Isten Fia, aki a mi bűneink miatt lejött a földre, megszületett a Szűztől, az emberekkel együtt élt, a mi üdvösségünkért meghalt, és azután föltámadt, szenvedésével kiengesztelte az Atyát”. Mindenesetre az történelmileg is igazolható, hogy a Nikaiai Zsinat nagy hitvallója, Szent Athanáz a saját párthívei között említi őt. A csodatevő püspök IV. század közepén (vagy a 80-as években) hunyt el. Ereklyéi először Konstantinápolyban, majd Korfu szigetén sok betegnek szolgáltak gyógyulására, ezért az utóbbi szigetnek ő lett a pártfogója és csodatévője. Sok csodát jegyeztek föl életéből, például azt, hogy egy kígyót arannyá változtatott egy rászoruló megsegítéséért, közbenjárására egyszer megszűnt az árvíz, másszor pedig az aszály. Ikonábrázolásokon sajátos jegye a pásztorsapka.