Eusztrátiosz és tsai. vtk., Lucia vtnő
◀︎ 
 december 13. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
2Tim 3,16-4,4

Fiam Timóteus! Minden Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igazságban való oktatásra, hogy Isten embere tökéletes és minden jótettre kész legyen. Kérve kérlek az Isten színe előtt s Jézus Krisztus előtt, aki ítélni fog élőket s holtakat, az ő eljövetelére és az ő országára: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, feddj minden türelemmel s tudománnyal. Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek.

Lk 19,45-48

Abban az időben bement Jézus a templomba, és nekifogott, hogy kiűzze onnan azokat, akik abban adtak és vettek. Ezt mondta nekik: „Írva van: az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek.” Mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek, de nem tudták, mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadással hallgatta.

Eusztrátiosz, Auxent, Jenő, Mardár és Oresztész vértanúk

Kappadokiai származásúak lehettek, s Örményországban szenvedtek vértanúságot Diocletianus alatt 300 körül (talán 302-ben). A tüzes ágyon való megsütésükről szóló szenvedéstörténetüknek nem biztos, hogy sok történeti értéke van, de a benne szereplő vallatások szövege miatt igen sokan olvasták azt, mert szinte teológiai értekezés lett belőle, amely a Szentháromság tiszteletét is elősegítette. Tiszteletük szorosan kötődik az Olümposz hegyének monostorához, amelyet nekik szenteltek.


Szent Lúcia szűz vértanúnő

A szicíliai szűz nem akart férjhez menni addig, míg vőlegénye keresztény nem lesz - aki viszont ezért följelentette őt, s 304-ben (a Diocletianus-féle üldözés során) lefejezték. Az 5−6. századi legendás szenvedéstörténet szerint Lúcia Siracusa városának egyik legelőkelőbb családjából származott. Elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, s miután az édesanya meggyógyult, Ágota jelent meg Lúciának, hazafelé pedig Lúcia megkapta az engedélyt anyjától, hogy ne kelljen férjhez mennie, s amit hozományként birtokol, azzal tetszése szerint bánhat, Erre Lúcia szétosztotta hozományát a szegények között. Vőlegénye, egy pogány ifjú bosszúból a bíróság elé hurcolta, mert elesett a házasságtól és különösen a hozománytól. A bíró parancsot adott arra, hogy nyilvánosházban gyalázzák meg. S ekkor a Szentlélek olyan nehézzé tette a testét, hogy semmi módon nem tudták elmozdítani helyéből. Ezután a legkülönfélébb kínzások követték egymást, de Lúcia imádságának hatására egyik sem tudott fájdalmat okozni. Végezetül a bíró parancsára karddal döfték át a torkát, de nem halt meg azonnal, sőt, ebben az állapotában még tanította is a népet, s csak akkor halt meg, amikor egy odasiető pap kezéből fölvette az utolsó kenetet.

A középkorban Lúcia a legkedveltebb szentek közé tartozott. Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők (mivel a neve a lux = fény szóból ered), a bűnbánó utcanők, a földművesek és a különféle kézművesek, de ugyanígy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, mivel valamennyien hegyes szerszámokkal dolgoznak.