Ef 5,1-8a

Testvéreim! Mint Isten szeretett gyermekei, legyetek az ő követői! Éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk jó illatú áldozati ajándékul Istennek. Ahogy ez szentekhez illik, paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy pénzsóvárság szóba se kerüljön közöttetek! Se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy trágárság! Ezek nem, hanem inkább a hálaadás a helyénvaló. Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának vagy tisztátalannak vagy pénzsóvárnak, azaz bálványimádónak sincs öröksége Krisztus és Isten országában. Senki meg ne tévesszen titeket üres beszéddel, ugyanis éppen ezekért a bűnökért sújtja Isten haragja az engedetleneket. Ne legyen hát részetek ezekben! Egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban.

Lk 14,1-11

Abban az időben Jézus egy szombaton a farizeusok egyik vezetőjének házába ment étkezni, azok pedig figyelték őt. Íme, egy vízkóros ember került elébe. Erre Jézus így szólt a törvénytudókhoz és farizeusokhoz: „Szabad-e szombaton gyógyítani?” Ők azonban hallgattak. Ekkor megérintve őt meggyógyította, és elbocsátotta. Majd így szólt hozzájuk: „Ha közületek valakinek a szamara vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombatnapon is?” Erre nem tudtak mit felelni. A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják az első helyeket. Így szólt hozzájuk: „Amikor lakodalomba hívnak, ne telepedjél le az első helyre, mert előfordulhat, hogy nálad előkelőbbet is meghívtak. Akkor odajön az, aki meghívott titeket, és azt mondja neked: »Add át a helyedet!« És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát meghívnak, menj, és telepedj le az utolsó helyre, hogy amikor odajön az, aki meghívott téged, ezt mondja neked: »Barátom, menj följebb!« Így megtiszteltetésben lesz részed a vendégsereg előtt. Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.”

Thürszosz, Levkiosz, Kallinikosz vértanúk

Két vértanúcsoportot ünneplünk ezen a napon. Szent Thürszosz és társai Decius császár alatt (250 körül) szenvedtek vértanúságot Nikomédiában.

Szent Filemon, Apolló és Arriánosz vértanúk és társaik

Diocletianus keresztényüldözésének elején (még 300 előtt) Egyiptomban (Antinupoliszban) lettek vértanúk. A szinaxárionok velük kapcsolatban azt jegyezték föl, hogy Apolló a helybeli papsághoz tartozott, s mivel bálványáldozatra kényszerítették, ő lefizetett egy pogányt, hogy az mutassa be helyette a kötelező áldozatot. A pogány viszont útközben megtért és bátran vállalta a vértanúhalált. Ezt látva Apolló is megjelent Arriánosz bíró előtt, hogy vértanú legyen. A bíró pedig ekkora halálmegvető bátorság láttán maga is megtért, és őt is lefejezték. Sőt a vele egyetértő négy hivatalnokot is tengerbe vettette a császár, a legendák szerint azonban azok tetemét a delfinek kihozták a szárazföldre, és Alexandriában tették partra.