Kol 3,4-11

Testvéreim! Amikor Krisztus, életetek, nyilvánvalóvá válik, akkor vele együtt ti is nyilvánvalóvá váltok a dicsőségben. Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek. Most azonban ti is vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, a rágalmazást, és ajkatokról a gyalázkodó beszédet! Ne hazudjatok többé egymásnak! Levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és magatokra öltöttétek az újat, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, rabszolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.

Lk 14,16-24

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy ember nagy vendégséget rendezett, és sokakat meghívott. A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: »Gyertek, mert már minden készen van!« De azok közül sorra mindegyik elkezdte magát kimenteni. Az első azt mondta neki: »Földet vettem, és el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki!« Egy másik meg azt mondta: »Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki!« Ismét másik ezt mondta: »Megnősültem, azért nem mehetek.« Amikor visszatért az a szolga, jelentette urának ezeket. Erre megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: »Menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat!« Ezt mondta a szolga: »Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még mindig van hely.« Az Úr erre így szólt a szolgához: »Menj ki az utakra és a sövényekhez! Kényszerítsd bejönni az embereket, hogy megteljék a házam! Mondom ugyanis nektek, hogy a meghívott férfiak közül senki sem ízleli meg a lakomámat. Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«”

Thürszosz, Levkiosz, Kallinikosz vértanúk

Két vértanúcsoportot ünneplünk ezen a napon. Szent Thürszosz és társai Decius császár alatt (250 körül) szenvedtek vértanúságot Nikomédiában.

Szent Filemon, Apolló és Arriánosz vértanúk és társaik

Diocletianus keresztényüldözésének elején (még 300 előtt) Egyiptomban (Antinupoliszban) lettek vértanúk. A szinaxárionok velük kapcsolatban azt jegyezték föl, hogy Apolló a helybeli papsághoz tartozott, s mivel bálványáldozatra kényszerítették, ő lefizetett egy pogányt, hogy az mutassa be helyette a kötelező áldozatot. A pogány viszont útközben megtért és bátran vállalta a vértanúhalált. Ezt látva Apolló is megjelent Arriánosz bíró előtt, hogy vértanú legyen. A bíró pedig ekkora halálmegvető bátorság láttán maga is megtért, és őt is lefejezték. Sőt a vele egyetértő négy hivatalnokot is tengerbe vettette a császár, a legendák szerint azonban azok tetemét a delfinek kihozták a szárazföldre, és Alexandriában tették partra.