2Tim 2,20-26

Fiam, Timóteus! Egy nagy házban nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is. Amazok nemes, ezek meg közönséges célra valók. Ha tehát valaki megőrzi magát tisztán ezektől a dolgoktól, akkor nemes és megszentelt edény lesz, hasznos a ház ura számára, és minden jó tettre kész. Az ifjúkori szenvedélyeket tartsd távol magadtól! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békére mindazokkal együtt, akik tiszta szívből segítségül hívják az Urat! Az ostoba és gyermeteg vitákat utasítsd el! Tudod, hogy ezek viszálykodást szülnek. Az Úr szolgája pedig ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, jártas a tanításban és béketűrő, aki szelíden neveli az ellenszegülőket, hátha Isten megadja nekik, hogy megtérjenek, és megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy teljesítsék akaratát.

Lk 19,37-44

Abban az időben, amikor Jézus az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledett, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve hangosan dicsérni az Istent az összes csodáért, amelyet láttak. Ezt mondták: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, intsd meg tanítványaidat!” Feleletül ezt mondta: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta, és így szólt: „Bárcsak te is felismernéd legalább ezen a napodon, ami békességedre volna! Most azonban el van rejtve szemed elől. Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek, és szorongatnak mindenfelől. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik benned vannak, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”

Szent Elevteriosz fölszentelt vértanú

Római polgár volt. Vallásos neveltetésben részesült, s igen korán - valamelyik apostol vagy valamelyik tanítvány idején - a Balkán félsziget közepén lévő Illyricum püspökévé szentelték, ahol igehirdetésével sok-sok pogány térített meg. Hadrianus alatt végezték ki (tehát 117-138 között), anyjával, Anthiával együtt.

Látriszi Pál szentéletű atya

Korán árvaságra jutott, s bátyja, a bithiniai Olümposz hegyének szerzetese, a Latrosz hegyi Karia monostor főnökére bízta, ahol remeteéletre kapott hivatást, de elöljárója nem engedte el. A X. század közepén Latrosz szigetén (a kisázsiai Miletosz mellett) nagy aszkézise folytán sokak bámulatát váltotta ki, de nem engedett a népszerűség kísértésének. 955-ben halt meg.