2Tim 4,9-22

Fiam, Timóteus! Mihamarabb siess hozzám! Démász ugyanis elhagyott. E világhoz ragaszkodva Tesszalonikába ment. Kreszcensz meg Galáciába, Titusz pedig Dalmáciába. Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, s hozd magaddal, mert segítségemre lesz a szolgálatban! Tihikoszt elküldtem Efezusba. Amikor jössz, hozd el a köpenyemet, melyet Troászban hagytam Karposznál! A könyveket is, de mindenekelőtt a pergameneket! Alexandrosz, a rézműves, sokat ártott nekem. Az Úr megfizet majd neki tettei szerint. Te is óvakodj tőle, mert igen hevesen szembeszegült tanításunkkal! Amikor először védekeztem a bíróságon, senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. Ne számítson ez nekik bűnükül! Az Úr viszont mellém állt, és megerősített, hogy általam teljesedjék az evangélium hirdetése, és a pogányok valamennyien meghallják. Így megszabadultam az oroszlán szájából. Az Úr meg fog szabadítani minden gonoszságtól, és megőriz mennyei országa számára. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Amen. Köszöntsd Priszcillát és Akvilászt, meg Onéziforosz háza népét! Erasztosz Korinthusban maradt, Trofimoszt meg Milétoszban hagytam betegen. Igyekezz a tél beállta előtt megérkezni! Köszönt téged Eubulosz, Pudensz, Linusz, Klaudia és a testvérek mind. Az Úr legyen lelkeddel! Kegyelem veletek!

Lk 20,1-8

Abban az időben, amikor Jézus a népet tanította a templomban, és az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, és így szóltak hozzá: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adja neked ezt a hatalmat!” Feleletül pedig ezt mondta nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem: János keresztsége a mennyből való volt-e, vagy az emberektől?” Azok így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk: »a mennyből«, azt fogja mondani: »Akkor miért nem hittetek neki?« Ha pedig azt mondjuk: »az emberektől«, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve, hogy János próféta.” Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják, honnét való. Erre Jézus azt mondta nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

Szent Dániel próféta és a három ifjú Ananiás, Azariás, Misael

A héber Biblia Dániel könyvét „az egyéb szent iratok” közé sorolja. A „hetvenes” görög bibliafordítás viszont már a nagyprófétákhoz kapcsolta, közvetlenül Ezekiel után. „Dániel könyve” azokhoz „apokalipszisek”-hez hasonlít, amelyeknek többsége nem került be a kánoni Szentírásba. Valószínűleg 167-163 körül, tehát Antiochus Epiphanész uralkodása idején írták meg. A szerző a pogány hódítóval szemben védekező népét akarta a fogság alatt élt bölcsek hősiességének a példájával bátorítani. Dániel és a három ifjú alakja aztán igen hamar jelentős része lett az ókeresztény katekézisnek, amit erről a freskók és az ásatások során föltárt régészeti emlékek is tanúskodnak. Hol a megváltásnak, hol a megtestesülésnek az előképei, de a keresztény művészetben mindig Krisztusra utalnak. Ezért is emlegeti őket többször is a bizánci egyház a Júda törzséből származott többi szenttel együtt a karácsony előtti napokban.