Jak 1,19b-27

Szeretteim! Legyen minden ember gyors a meghallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem váltja valóra Isten igazságát. Ezért megszabadulva minden szennytől és a gonoszság maradványától szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja menteni lelketeket. De legyetek az igének megtartói, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat! Mert ha valaki csak hallgatja az igét, de nem váltja valóra, az olyan, mint az ember, aki a tükörben figyeli arcát. Figyeli ugyan magát, de aztán elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. Aki viszont elmélyed a szabadság tökéletes törvényében, és kitart mellette – azaz nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója –, az boldog lesz, midőn tettekre váltja. Ha valaki vallásosnak gondolja magát, de nem fékezi a nyelvét, még önmagát is becsapja, s vallásossága hiábavaló. Ez a tiszta és romlatlan vallásosság Istenünk és Atyánk előtt: gondját viselni az árváknak és az özvegyeknek nyomorúságukban, és tisztán megőrizni magunkat a világtól.

Mk 10,17-27

Abban az időben, amikor Jézus útnak indult, odafutott hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus ezt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy: az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ő pedig így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett, megkedvelte, és ezt mondta neki: „Egy valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz a mennyben, aztán gyere, és kövess engem a keresztet fölvéve!” E szó hallatára az elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus erre körülnézett, és tanítványainak ezt mondta: „Milyen nehezen jutnak be az Isten országába azok, akiknek nagy vagyonuk van!” A tanítványok elképedtek szavain. Jézus azonban megismételte: „Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Ezek szerfölött csodálkoztak, és egymás közt kérdezgették: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges.”

Szent Bonifác vértanú

Ránk maradt későbbi szenvedéstörténete nem eléggé megbízható történeti forrás, hanem inkább épületes elbeszélés, amely bemutatja egy gazdag keresztény asszony szolgájának az életét, akit római úrnője, Aglaisz (vagy görögösen Szünklétika) a vértanúk ereklyéinek keresésére küldött el Keletre (Kilikia tartományba). Noha Bonifác addigi élete nem volt éppen példaszerű, de az egyik keresztények elleni perbe belekeveredve maga is hősiesen viselte el a vértanúságot. Így társai az ő holttestét is az összegyűjtött ereklyékkel együtt vitték vissza gazdasszonyának. Nagyjából Diocletianus korára (a IV. század elejére) lehet tenni szenvedéstörténetét.