Zsid 3,5-11.17-19

Testvéreim! Mózes hitelt érdemelt az ő egész házában mint szolga, hogy tanúságot tegyen azokról a dolgokról, amelyeket később kellett hírül adni. Krisztus viszont mint Fiú hitelt érdemel a saját háza fölött. Mi vagyunk az ő háza, ha szilárdan megtartjuk a bátor bizalmat és a reménységből fakadó büszkeséget. Ezért, amint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadás idején, a kísértés napján a pusztában, ahol atyáitok azzal kísértettek meg, hogy próbára tettek, és látták tetteimet negyven éven át. Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: „Állandóan tévelygő szívűek, és útjaimat nem ismerték meg.” Így megesküdtem haragomban: „Nem fognak bemenni nyugalmamba.” És kikre haragudott negyven éven át? Ugye azokra, akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában? És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalmába, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak? Látjuk tehát, hogy hitetlenségük miatt nem mehettek be.

Lk 20,27-44

Abban az időben Jézushoz mentek néhányan a szadduceusok közül, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: „Mester! Mózes előírta nekünk: ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermektelenül halt meg, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül. Aztán elvette a második is az asszonyt, de ez is meghalt gyermek nélkül. Aztán a harmadik vette el őt, majd hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva mind meghaltak. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor közülük vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.” Jézus feleletül ezt mondta nekik: „E világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók lesznek rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, és nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai. Azt, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének mondta. Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él.” Ekkor néhány írástudó feleletül ezt mondta: „Mester! Helyesen szóltál.” Többé pedig nem mertek tőle kérdezni semmit. Ő viszont így szólt hozzájuk: „Hogyan mondják, hogy a Krisztus Dávid fia? Amikor maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: »Ezt mondta az Úr az én Uramnak: ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet zsámolyul vetem lábad alá.« Dávid tehát Urának hívja őt. Hogyan lehet akkor az ő fia?”

Szent Habakuk próféta

A szent próféta Simeon törzséből származott. Nyolcadik a 12 kis próféta között. A babiloni fogság (Kr. e. 586.) előtt jövendölt. Valószínűleg Jeremiás próféta kortársa volt. Egy 3 fejezetből álló könyv maradt utána. Ebben a választott nép fogságáról és Jeruzsálem pusztulásáról beszél. 600 évvel halt meg a Megváltó születése előtt.