Gal 3,8-12

Testvéreim! Mivel az Írás előre látta, hogy Isten a pogányokat a hit által teszi igazzá, előre hirdette az evangéliumot Ábrahámnak: benned nyer áldást a föld minden népe. Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal együtt. A Törvény rendelkezéseinek megtartásában bízók ugyanis átok alatt vannak, amint meg van írva: Átkozott mindaz, aki nem tart meg mindent maradéktalanul, ami meg van írva a Törvény könyvében. Az pedig, hogy Törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, világos, mert az igaz a hit alapján fog élni. A Törvény alapja viszont nem a hit, hanem: „aki megteszi, élni fog általa.”

Lk 13,19-29

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében. Azután felnövekedett, és hatalmas fává lett, úgyhogy az ég madarai fészkeltek az ágai között.” Aztán ismét szólt: „Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekevert három mérő lisztbe, amíg az egész meg nem kelt.” Ezután városokat és falvakat bejárva tanított, miközben Jeruzsálem felé haladt. Közben valaki megkérdezte tőle: „Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” Ő pedig ezt válaszolta nekik: „Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Amikor a ház ura fölkel, és bezárja az ajtót, ti kívül állva zörgetni kezdtek az ajtón, és azt mondjátok: »Uram! Uram! Nyisd ki nekünk!« Akkor feleletül azt fogja nektek mondani: »Nem ismerlek titeket, honnan valók vagytok.« Akkor ezt kezditek majd mondani: »Előtted ettünk és ittunk, és a mi utcánkon tanítottál.« De ő így fog szólni: »Mondom nektek, nem ismerlek titeket, honnan valók vagytok. Távozzatok tőlem mindannyian, ti gonosztevők!« Lesz ott sírás és fogcsikorgatás, amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétát az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és letelepednek az Isten országában.”

Szent Julianna vértanúnő

Nikomédiai szűz, akit néha összekevernek a hasonló nevű dél-itáliai vértanúnővel. Az élettörténete szerint igen nemes pogány vőlegényének a házassági ajánlatát visszautasította – amíg az meg nem tér. Erre a vőlegény bosszúból följelentette őt, remélve, hogy menyasszonya mégis meggondolja magát. Julianna azonban vállalta a vértanúságot, és sok kínzatás után lefejezték 306-ban, Maximianus idején.