Jak 2,14-26

Szeretteim! Mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti őt egyedül a hit? Ha egy fivérünknek vagy nővérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig közületek ezt mondja nekik: „Menjetek békével, melegedjetek meg, és lakjatok jól!” – de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, vajon mit használ? Ugyanígy a hit is: ha nem fakadnak belőle tettek, önmagában halott. De valaki esetleg azt mondja: „Neked hited van, nekem meg tetteim.” Mutasd meg nekem a hited tettek nélkül, én is meg fogom neked mutatni hitemet tetteim alapján. Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. De a démonok is hiszik, és reszketnek. Nem látod be, te ostoba ember, hogy a hit tettek nélkül meddő? Ugye Ábrahám, a mi atyánk, tettek alapján igazult meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Láthatod, hogy hite együttműködött tetteivel, és tettei által lett teljessé a hite, és így beteljesedett az Írás, amely azt mondja: Ábrahám hitt az Úrnak, és ez megigazulására szolgált, és az „Isten barátja” nevet kapta. Látjátok tehát, hogy tettek által igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. Hasonlóképpen Ráháb, a szajha is, ugye tettek által igazult meg, amikor befogadta a küldötteket, és más úton bocsátotta el őket? Mert ahogy a test halott a lélek nélkül, úgy a hit is halott a tettek nélkül.

Mk 10,46b-52

Abban az időben, amikor tanítványai és nagy tömeg kíséretében Jézus elhagyta Jerikót, Timeus fia, a vak Bartimeus az útszélen ült kéregetve. Hallva, hogy a názáreti Jézus van ott, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Sokan csitították, hogy hallgasson. Ő annál inkább kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és odahívatta. Szóltak a vaknak: „Bízzál, kelj fel, téged hív!” Az eldobta köntösét, fölkelt, és odasietett Jézushoz. Erre Jézus azt mondta: „Mit tegyek veled?” A vak pedig így szólt: „Rabbi, hogy lássak.” Jézus ezt mondta: „Menj, a hited meggyógyított!” Nyomban visszakapta látását, és követte Jézust az úton.

A krétai tíz vértanú

A kréta szigetén Gortinában vértanúságot szenvedett tíz szent történetéről Konstantin korából van tanúbizonyságunk. Az V. században Martiriosz püspök Leó pápához intézett levelében említi azt, hogy a sziget ezeknek a vértanúknak a közbenjárása által szabadult meg Nesztoriosz eretnekségétől. Vértanúságuk Decius idejére tehető. Azért vették fejüket, mert tiltakoztak a császár tiszteletére építendő Fortuna-templom építése ellen. Névsoruk többször szerepel a zsolozsma énekeiben is: Gortiné fővárosból származott Theodulosz, Szaturninosz, Euporosz, Gelasziosz és Eunikianosz; Knósszoszról Zótikosz, Epineioszról Agathopúsz, Küdóniából Baszilidész, s végül Hérakleioszból Evaresztosz és Pompiosz.