A krétai tíz vt.
◀︎ 
 december 23. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2020. július 13-19.
Zsid 10,1-18

Atyámfiai! Mivel a törvényben a jövendő javaknak az árnyéka van meg, nem a dolgok valóságos formája, ugyanazokkal az áldozatokkal, melyeket évről-évre szünet nélkül bemutatnak, sohasem teheti tökéletesekké azokat, akik bemutatják. Hisz nem hagytak volna fel az áldozatok bemutatásával, ha az áldozatok bemutatói egyszer s mindenkorra megtisztultak volna, és nem volna többé bűntudatuk? De éppen ezek az áldozatok emlékeztetik őket minden évben bűneikre. Lehetetlen ugyanis, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. Ezért mondta, amikor a világba jött: »Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem; az égő- és bűnáldozatok nem tetszettek neked. Akkor azt mondtam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben rólam van írva, hogy meg kell tennem, ó Isten, a te akaratodat.« Először azt mondja: az »áldozatokat és ajándékokat, az égő- és bűnáldozatokat nem akartad, nem tetszenek neked«, amelyeket a törvény szerint áldozatul bemutatnak. Aztán azt mondta: »Íme eljövök, hogy megtegyem a te akaratodat«. Megszünteti az elsőt, hogy a helyébe a következőt állítsa. Ezzel az akarattal szenteltek meg minket Jézus Krisztus testének egyszer való feláldozása által. Mert minden pap naponta szolgálatban áll, és gyakran mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem törölhetik el a bűnöket; ő pedig egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökké trónol Isten jobbján, arra várva, hogy ellenségeit lábai zsámolyává tegyék. Mert egy áldozattal mindörökre tökéletesekké tette azokat, akik meg akarnak szentelődni. Tanúságot tesz nekünk erről a Szentlélek is, mert miután így szólt: »Ez pedig az a szövetség, amelyet kötni fogok velük azok után a napok után – mondja az Úr –, a szívükbe adom törvényeimet, elméjükbe írom azokat, és bűneikre s gonoszságaikra többé már nem emlékezem«. Ahol pedig ezek bocsánatot nyertek, nincs többé bűnért való áldozat.

Mk 8,30-34

Abban az időben Jézus a tanítványai lelkére kötötte: senkinek se mondják el róla, hogy ő a Krisztus. Ezután oktatni kezdte őket arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, tanítványaira tekintett, és így megdorgálta Pétert: „Te sátán, menj csak mögém, mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!” Összehívta a népet a tanítványaival együtt, és így szólt hozzájuk: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem!"

A krétai tíz vértanú

A kréta szigetén Gortinában vértanúságot szenvedett tíz szent történetéről Konstantin korából van tanúbizonyságunk. Az V. században Martiriosz püspök Leó pápához intézett levelében említi azt, hogy a sziget ezeknek a vértanúknak a közbenjárása által szabadult meg Nesztoriosz eretnekségétől. Vértanúságuk Decius idejére tehető. Azért vették fejüket, mert tiltakoztak a császár tiszteletére építendő Fortuna-templom építése ellen. Névsoruk többször szerepel a zsolozsma énekeiben is: Gortiné fővárosból származott Theodulosz, Szaturninosz, Euporosz, Gelasziosz és Eunikianosz; Knósszoszról Zótikosz, Epineioszról Agathopúsz, Küdóniából Baszilidész, s végül Hérakleioszból Evaresztosz és Pompiosz.