Zsid 1,1-12

Testvéreim! Miután régen számos alkalommal és sokféle módon szólt Isten az atyákhoz a próféták révén, ezekben a végső időkben egy fiú révén szólt hozzánk, akit mindenek örökösévé tett, és aki által a világot teremtette; aki dicsőségének ragyogása és lényegének képmása, aki szavának erejével hordozza a mindenséget; és aki, miután a bűnöktől való megtisztítást bevégezte, helyet foglalt a Fenség jobbján a magasságban. Annyival följebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Mert az angyalok közül kinek mondta valaha is: Te a Fiam vagy, ma nemzettelek téged!; továbbá: Én atyja leszek, ő meg a fiam? Amikor pedig az elsőszülöttet a világba vezeti, ismét így szól: Imádja őt Isten minden angyala! Míg az angyalokról ezt mondja: Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává, addig a Fiúról így szól: Trónusod, ó Isten, örökkön-örökké megmarad, és jogarod az igazság jogara. Szeretted az igazságot, és gyűlölted a törvénytelenséget, ezért kent fel téged Isten, a te Istened az öröm olajával társaid fölé. Továbbá: Te vetettél, Uram, kezdetben alapot a földnek; és kezed alkotása az ég. Ezek elpusztulnak, de te megmaradsz. Ezek mind elavulnak, mint a ruha. Összegöngyölíted őket, mint egy köpenyt, és mint a ruha, elváltoznak; de te ugyanaz maradsz; és esztendeid el nem fogynak.

Lk 2,1-20

Azokban a napokban Augustus császár rendeletet bocsátott ki, hogy írassék össze az egész földkerekség. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Quirinius volt Szíria helytartója. El is ment mindenki, hogy összeírják, ki-ki a maga városába. Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Történt pedig, hogy amikor ott tartózkodtak, elérkezett a szülés ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta és a jászolba fektette, mert nem volt számukra hely a szálláson. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken, és virrasztva őrizték nyájukat az éjszakában. Íme, az Úr angyala ott termett mellettük, és az Úr dicsősége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, amelyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez pedig a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet bepólyálva és jászolba fektetve.” Hirtelen mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, jóakarat az emberekben!” És történt, hogy amikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk át Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!” Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. Amikor meglátták őket, elmondták azt, ami a gyermek felől tudomásukra jutott. És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik. Mária pedig megőrizte és szívében forgatta mindezeket az elbeszélt dolgokat. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindazokért, amiket hallottak és láttak, amint megmondatott nekik.

Szent Eugenia vértanúnő

Az Istennek szentelt szüzességben élő Eugenia férfinak öltözve élt szerzetesi életet. Kereszténysége miatt sok kínzás után Rómában a császár egy temetőben kivégeztette. 262 körül szenvedett vértanúságot.