ApCsel 6,8-7,5a.47-60

Azokban a napokban István kegyelemmel és erővel telve nagy csodákat és jeleket vitt véghez a nép körében. Néhányan azonban abból a zsinagógából, amelyiket a kirenei és alexandriai felszabadított rabszolgák zsinagógájának neveztek, valamint néhányan Kilikia és Ázsia tartományából vitába szálltak Istvánnal, de nem tudtak érvelni azzal a bölcsességgel és Lélekkel szemben, amellyel beszélt. Ekkor felbujtottak embereket, akik ezt mondták: „Hallottuk, amikor káromolta Mózest és Istent.” Fellázították a népet, a véneket és az írástudókat. Odajöttek, elfogták, és a nagytanács elé vezették. Hamis tanúkat állítottak, akik ezt mondták: „Ez az ember állandóan e szent hely és a Törvény ellen beszél. Hallottuk ugyanis, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerombolja ezt a helyet, és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.” Ekkor a nagytanácsban ülők mind rászegezték tekintetüket, és látták, hogy az arca olyan, mint egy angyalé. A főpap ezt kérdezte: – Valóban így van-e? Ő erre így szólt: – Atyák és testvérek, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban, és ezt mondta neki: Menj ki földedről és rokonaid közül, és menj arra a földre, amelyet majd mutatok neked! Ekkor kiment a káldeusok földjéről, és Háránban telepedett le. Miután atyja meghalt, Isten áttelepítette őt onnan erre a földre, ahol most ti laktok. Nem adott neki ebből örökségül egy talpalatnyit sem. De Salamon épített neki házat. A Magasságos azonban nem lakik emberkéz alkotta házban, ahogy a próféta mondja: A menny a trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat akarsz nekem építeni – mondja az Úr –; vagy hol van az én nyugalmam helye? Nemde az én kezem alkotta mindezt? Ti keménynyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, akárcsak atyáitok. A próféták közül kit nem üldöztek atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaz eljövetelét. Most pedig az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti, akik angyalok közvetítésével kaptátok a Törvényt, de nem tartottátok meg. Amikor ezeket hallották, düh szállta meg őket, és a fogukat csikorgatták ellene. Ő azonban Szentlélekkel telve az égre emelte tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll. Ekkor így szólt: „Íme, látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll.” Erre hangosan kiáltozni kezdtek, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak. Kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk köpenyüket egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. Amikor megkövezték, István így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” Ezt mondva elszenderült.

1Tim 6,11b-16

Fiam, Timóteus! Törekedj az igazságra, a vallásosságra, a hitre, a szeretetre, az állhatatosságra és a szelídségre! Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre meghívást kaptál, amikor sok tanú előtt szép hitvallást tettél! Felszólítalak Isten színe előtt, aki életet ad mindennek, és Krisztus Jézus színe előtt, aki Poncius Pilátus előtt szép hitvallással tanúságot tett, hogy amire parancsot kaptál, azt tartsd meg tisztán és feddhetetlenül a mi Urunk, Jézus Krisztus megjelenéséig, amit majd a maga idejében nyilvánvalóvá tesz a boldog és egyedüli Uralkodó, a királyok Királya és az urak Ura. Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen fényben lakozik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat. Övé a tisztelet és az örök hatalom. Amen.

Mt 21,33-42

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott, és őrtornyot épített. Aztán kiadta bérbe szőlőműveseknek, és útra kelt. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a neki járó termést. Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak: az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: »A fiamat csak meg fogják becsülni!« De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, azt mondták egymás között: »Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét!« Nekiestek, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor tehát majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz azokkal a szőlőművesekkel?” Azt mondták neki: „A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más szőlőműveseknek adja ki, akik idejében beszolgáltatják a termést.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Vajon sosem olvastátok-e az Írásokban: »A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, és csodálatos a mi szemünkben.«”

Mt 12,15b-21

Abban az időben nagy sokaság követte Jézust, és ő mindnyájukat meggyógyította, de szigorúan meghagyta nekik, hogy ne fedjék fel kilétét, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit Izajás próféta által mondott: „Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben lelkemnek kedve telik. Ráadom a Lelkemet, és ő ítéletet hirdet a nemzeteknek. Nem vitatkozik és nem kiáltozik, a tereken senki sem hallja a hangját. A megroppant nádszálat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az igazságot. Az ő nevében reménykednek a nemzetek.”

Szent István fődiakónus, első vértanú

Az Apostolok Cselekedetei szerint elsőként kiválasztott bölcs és Lélekkel eltelt diakónus elsőként szenvedett vértanúságot is (33-36 között), amikor a hivatalos zsidó kultuszt megbírálva magára vonta a templomi elöljáróság haragját. Kivégzésekor ruháit Saul, a későbbi Szent Pál őrizte. A hajdúdorogi egyházmegye védőszentje.Az Apostolok Cselekedetei szerint elsőként kiválasztott bölcs és Lélekkel eltelt diakónus elsőként szenvedett vértanúságot is (33-36 között), amikor a hivatalos zsidó kultuszt megbírálva magára vonta a templomi elöljáróság haragját. Kivégzésekor ruháit Saul, a későbbi Szent Pál őrizte. A Hajdúdorogi Egyházmegye védőszentje.

Szent Tivadar hitvalló (Énekszerző Theophanész testvére)

Moabitisz vidékéről származott, s huszonötévesen lépett be Szent Száva szentföldi monostorába bátyjával, Theophanésszel együtt. A „Filioque”-vitának az Olajfák hegyén történt kirobbanásakor ő is tagja lett a Rómába küldött csoportnak, majd pedig az ikonrombolás idején Konstatninápolyban letartóztatták. 815 és 820 illetve 832 és 842 között több ízben kellett bebörtönzést és kínzásokat végigszenvednie. 834-ben Theophilosz császár neki is és bátyjának is az arcába vésetett gúnyverseket. Theophilosz császár halála előtt, valószínűleg 841. december 27-én halt meg.