A nikomédiai vtk.
◀︎ 
 december 28. 
 ▶︎
2Tim 1,1-2. 8-18

Pál, Isten akaratából a Krisztus Jézusban való élet hirdetésére Krisztus Jézus apostola, Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és békesség Istentől, az Atyától és Urunktól, Krisztus Jézustól. Ne szégyelld tehát az Urunk mellett szóló tanúságtételt, sem engem, aki fogoly vagyok érte, hanem, Isten erejében bízva, viseld el a szenvedéseket velem együtt az evangéliumért. Hiszen megmentett minket és szent hivatással meghívott, nem ugyan tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelme által, amelyet Krisztus Jézusban örök idők előtt adott nekünk. Ez most Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által nyilvánvalóvá is lett: ő legyőzte a halált, s az evangélium által fölragyogtatta a halhatatlan életet. Ennek hirdetője, apostola és tanítója lettem én. Ezért szenvedtem ezt is, de nem szégyellem, mert tudom, kinek hiszek és meg vagyok győződve, hogy a rám bízott javakat ő megőrzi addig a napig. Az az üdvös tanítás legyen példaképed, amelyet Krisztus Jézusban hittel és szeretettel hallottál tőlem. Őrizd meg a rád bízott javakat a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik. Tudod, hogy az ázsiaiak mind cserbenhagytak, köztük Figellosz és Hermogenész is. Könyörüljön az Úr Onéziforosz családján, mert sokszor megvendégelt és nem szégyellte bilincseimet, sőt Rómába érve szorgosan kutatott utánam és meg is talált. Adja meg neki az Úr, hogy azon a napon irgalmasságra találjon Istennél. Hogy pedig Efezusban milyen szolgálatot tett nekem, te tudod legjobban.

Lk 19,12-28

Azon időben mondá az Úr e példabeszédet: „Egy főember messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen. Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát és így szólt hozzájuk: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek. Polgártársai gyűlölték, ezért követséget küldtek utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen. Mégis megszerezte a királyságot és visszatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta. Jött az első, s így szólt: Uram, minád tíz minát hozott. Jól van, derék szolga! - felelte neki. - Mivel a kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett. Jött a második is: Uram - mondta -, minád öt minát jövedelmezett. Ennek ezt válaszolta: Téged öt város fölé rendellek. Végül jött a harmadik és így beszélt: Uram, itt a minád! Kendőbe kötöttem és eldugtam, féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy. Fölveszed, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél. - A magad szájából ítéllek meg - mondta neki -, te mihaszna szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit nem én tettem le és learatom, amit nem én vetettem. Miért nem adtad hát oda pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? Ezzel a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, aki tíz minát kapott. Azok megjegyezték: Uram, neki már tíz minája van. - Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára.” Azután, hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé.

A nikomédiai vértanúk

Maximianus császár idején nagy tömeg keresztény égett benn egy templomban, amelyet a legenda szerint karácsonykor gyújtatott föl a császár, aki a bálványok előtti áldozatbemutatásra hívott meg minden keresztényt a templom elé. A templomban ünneplő hívek viszont ott maradtak püspökök körül, aki még a tűzvész közepette is folytatta a hitjelöltek keresztelését és az áldoztatást. Az egyes bizánci forrásokban említett húszezres szám nemcsak ezeket a vértanúkat, hanem a többi nikomédiai vértanút is magában foglalhatja. Közöttük különösen is számon tartjuk a következőket: Zénón és Theophilosz diakónus, Dorotheosz, Mardoniosz, Migdioniosz diakónus, Indisz, Gordoniosz, Péter, Euthümiosz vértanú.

Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2018. december 10-16.