Gal 1,11-19

Testvéreim! Emlékeztetlek benneteket, hogy az evangélium, amit én hirdettem, nem emberi mérték szerint való, ugyanis én nem embertől kaptam – nem is tanítottak rá –, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által. Hiszen hallottatok arról, milyen volt egykori magatartásom a zsidó vallásban: hogy féktelenül üldöztem Isten egyházát, és a pusztulására törtem, és a vallási buzgóság tekintetében sok kortársamat fölülmúltam népem körében, s elfogult rajongója voltam atyáim hagyományainak. De amikor annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, úgy tetszett, hogy kinyilatkoztassa Fiát bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, akkor ahelyett, hogy emberektől kértem volna tanácsot, vagy felmentem volna Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, azonnal Arábiába mentem, aztán ismét visszatértem Damaszkuszba. Majd három évvel később felmentem Jeruzsálembe, hogy találkozzam Kéfással, és nála maradtam tizenöt napig. De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét.

Kol 1,12-18

Testvéreim! Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek! Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett minket szeretett Fia országába. Őbenne van megváltásunk, bűneink bocsánata. Ő a láthatatlan Isten képmása, elsőszülött minden teremtmény közül, mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön, a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat és az uralmakat, a fejedelemségeket és a hatalmakat: mindent általa és érte teremtett. Mindennél előbb van, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az Egyháznak. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.

Lk 17,12-19

Abban az időben, amikor Jézus betért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Megálltak távol, és hangosan mondták: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, ezt mondta nekik: „Menjetek, és mutassátok meg magatokat a papoknak!” Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszament, hangosan dicsőítette az Istent, és arcra borult az ő lábainál, hálát adva neki. Ez pedig szamariai volt. Erre Jézus azt mondta: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy dicsőítse az Istent, csak ez az idegen?” Aztán így szólt hozzá: „Kelj föl és menj! A hited meggyógyított téged.”

Mt 2,13-23

A bölcsek elmenetele után, íme, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, és ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes keresni fogja a gyermeket, hogy megölje.” Erre ő fölkelt, és még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Egyiptomból hívtam az én fiamat.” Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és Betlehemben, meg annak egész környékén minden fiúgyermeket megöletett kétéves kortól lefelé, annak az időpontnak megfelelően, amelyet a bölcsektől megtudakolt. Ekkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Jajszó hallatszott Rámában, keserves panasz, sírás és jajgatás: Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart vigasztalódni, mert nincsenek többé.” Amikor Heródes meghalt, íme, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala Egyiptomban, és ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek!” Erre fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment. De amikor meghallotta, hogy Archelaosz uralkodik Júdeában apja, Heródes után, félt odamenni. Miután álmában intést kapott, Galilea vidékeire távozott. Odaérve egy Názáretnek nevezett városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni.”

A nikomédiai vértanúk

Maximianus császár idején nagy tömeg keresztény égett benn egy templomban, amelyet a legenda szerint karácsonykor gyújtatott föl a császár, aki a bálványok előtti áldozatbemutatásra hívott meg minden keresztényt a templom elé. A templomban ünneplő hívek viszont ott maradtak püspökök körül, aki még a tűzvész közepette is folytatta a hitjelöltek keresztelését és az áldoztatást. Az egyes bizánci forrásokban említett húszezres szám nemcsak ezeket a vértanúkat, hanem a többi nikomédiai vértanút is magában foglalhatja. Közöttük különösen is számon tartjuk a következőket: Zénón és Theophilosz diakónus, Dorotheosz, Mardoniosz, Migdioniosz diakónus, Indisz, Gordoniosz, Péter, Euthümiosz vértanú.